A hiperszexuális nők, akik olyan gyakran éreznek szexuális késztetést, hogy az már számukra is gondot okoz, többnyire érzelmi problémáikat igyekeznek orgazmussal kiváltani. Ezek a nők elsősorban önkielégítéssel és pornóval jutnak a csúcsra, és csak ritkán élnek a passzív módszerekkel, például a fantáziálással – derül ki egy friss német kutatásból.

A hiperszexualitás vitatott téma a pszichiáterek és a szexológusok körében, hiszen nehéz megállapítani, mi számít „túl sok” szexnek, és vajon valóban vannak-e ennek káros hatásai, mindkét nem esetében. A nők hiperszexualitása mindenesetre olyan téma, amiről ritkán esik szó, hiszen a tudomány általában a férfiak szexfüggőségének motivációit igyekszik megfejteni.

A kutatók ezer német hiperszexuális nővel töltettek ki kérdőíveket, a többségük főiskolás volt. A kérdőív arra kereste a válaszokat, hogy milyen gyakran maszturbálnak és néznek pornót, és hány szexuális partnerük volt életük során.

Az úgynevezett hiperszexuális viselkedésindex tizenkilenc kérdést dolgoz fel, amelyben a szexuális szokásokon túl a dolog érzelmi hátterére is kíváncsiak a kutatók: használják-e a nők az érzelmi feldolgozás és a stresszoldás céljaira az aktusokat, tudják-e kontrollálni, hogy mikor szexelnek, és jelentett-e már gondot a szexuális késztetés a munkában vagy az iskolában.

Azok az önkéntesek, akik magas pontszámot értek el, nagy valószínűség szerint terápiára szorulnak. A felmérésből arra következtethetünk, hogy a fiatal nők nagyjából három százaléka hiperszexuális, és ezeknek a nagy része különféle érzelmi problémák palástolására és feldolgozására próbálja használni a szexualitást.