Nem hiszek az orvosolhatatlan betegségekben, és emlékszem, milyen sokat gondolkodtam azon: milyen módon lehetne az AIDS-es betegeket meggyógyítani. Gyermekkorom óta rajongok a képekért. Ha lehunytam a szemem, nagyon különleges, rendkívül színes képeket láttam magam előtt. Mindig sajnáltam, hogy ezeket sem lefesteni, sem lerajzolni nem tudom, hogy mások is örömet lelhessenek benne…

Debrecenben, középiskolás koromban mindig visszajártam a Déri Múzeumba Munkácsy Mihály Ecce homo-jában gyönyörködni. Ha megálltam a festmény előtt, még a levegő illata is más lett, és részévé váltam annak a világnak – helyesebben csodának –, amit a festő ábrázolt.

Az az ötletem támadt, ha rám ilyen varázslatosan hatnak a képek, nem lehetne-e ezzel a csodálatos energiával az AIDS-betegeket gyógyítani? Vegyészmérnök-hallgató koromban megfogadtam, hogy két dologgal biztosan nem fogok foglalkozni, mert ezek unalmasak a lényeg láthatatlansága miatt. Ezek a mikrobiológia és a radioaktivitás.

Nem lehet beléjük mászni, megszagolni, megfogni stb. őket, és ez nem felelt volna meg az én élénk működésű érzékelő szerveimnek (ehhez képest virológusként dolgoztam legutolsó munkahelyemen, és sugárvédelmi tanfolyamot szeretnék elvégezni már jó ideje…).

Vírusdiagnosztikai munkám kapcsán sok elektronmikroszkópos felvételt láttam, és valószínűleg innen eredhetett az ötletem: mi lenne, ha az AIDS-betegek életterét immunsejtek elektronmikroszkópos felvételeit felhasználva alakítanánk ki? Kórházakban a falat festhetnénk vagy tapétázhatnánk ki így, vagy ilyen mintával készíthetnénk például ágyneműt…

Az is felvetődött bennem, hogy mindig a legmegfelelőbb gyógyító témát vagy dolgot/anyagot megtalálva – és a térben gyógyító képként felhasználva – pozitívan lehetne hatni a depresszióra, a hiperaktivitásra stb.

Énmegerősítésre is szolgálhatna például egyházi személyeknél Jézusnak tulajdonított szent tárgyakból vett mikroszkopikus minták képeinek alkalmazásával. Uralkodóknál koronázási kegytárgyak esetén ugyanezt ki lehetne próbálni.

Mielőtt bárki megmosolyogna, elmondanám: ez felér szerintem a monogramos alma vagy egy üdvözlési forma szabadalmaztatásának komolyságával.

Ami miatt jegeltem az ötletemet, az a technika hiánya. Forró pontnak számított maga a mintavétel és az elektronmikroszkópos felvétel különböző hordozókon való megjelenítése. Megmondom őszintén, nem is meséltem erről az ötletemről senkinek, mert féltem: egy kicsit hajbókosnak néznek.

Tavaly májusban ért a meglepetés, amikor egy természetgyógyászati témájú lapban olvastam a vaszatiról, az építkezés indiai tudományáról A feng shui szülőanyja címmel. Kiderült, hogy amit én „kitaláltam”, az évezredek óta létezik. Nem más, mint egy jantra, vagyis speciális képszimbólum!

A jantrák tarka, szimbolikus formában jelenítik meg az egyes energiákat geometrikus elemek segítségével, írásjelekkel és színekkel. A kb. 15 cm nagyságú képeket akár más képek mögé is el lehet rejteni vagy betenni a szekrénybe. Így például az életenergia erősítésére az északi oldalon a spirituális Merkúr-jantra alkalmas.

Ilyenkor mindig újra bebizonyosodik számomra, hogy nem vonható kétségbe a lélekvándorlás, mellyel régebbi életeink tudását hozzuk magunkkal.

Hajduné Fábián Julianna