A University of Chicago tanulmánya szerint az Illinois állambeli Homewoodban 100 önkéntest figyeltek meg, akik naponta ingáznak az otthonuk és a munkahelyük között. Kiderült, hogy azok az emberek, akiket arra kértek a szakemberek, hogy beszélgessenek el ismeretlen útitársaikkal, sokkal jobban érezték magukat, mint a többiek, akik végig senkihez sem szóltak.

Az egyik csoportnak az első napon beszédbe kellett elegyedniük idegenekkel, a másodikon azonban nem, a harmadikon pedig arra kérték őket, hogy viselkedjenek úgy, ahogyan azt megszokták. A végén az önkéntesek elmondták, hogy mennyire élvezték az utazást: kiderült, hogy a beszélgetések kellemesebbé tették az ingázást. A csendesen utazó önkéntesek azonban bevallották, hogy unatkoztak, és a végén kevésbé bizonyultak produktívnak, mint a többiek.

Egy hasonló kutatás az orvosi rendelő közegében mutatott rá ugyanerre: azok az önkéntesek, akik a várakozás során beszélgettek a többi pácienssel, nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak voltak, mint azok, akik végig csendben ültek, amíg várakoztak.

Dr. Nicholas Epley és Juliana Schroeder, a University of Chicago szakemberei szerint a jelenség oka egyszerű: az ember társas lény, fontos számunkra, hogy másokkal kapcsolódjunk. A társasági interakciók csökkentik a szorongást, magabiztosabbá tesznek, és kellemes közérzetet adnak.