A fokhagyma pozitív élettani hatásait mindenki ismeri, azt viszont már jóval kevesebben tudják, hogy a piaci kínálatban nagy eltérések tapasztalhatók, azaz a sokféle fokhagyma messze nem ugyanazt a minőséget képviseli. A magyar termékek iránt jogos az elfogultság, és nem is csak azért, mert „illik” előtérbe helyezni a külföldi vetélytársakkal szemben.

A fokhagyma nemzeti gasztronómiai büszkeségünk értékes része, a növény neve hallatán mindenki rávágja, hogy Makó és környéke. Ez az ország azon területe, ahol a fokhagyma kiváló természeti körülmények között termeszthető, és ennek igazi kultúrája alakult ki. Sajnos a termelés az utóbbi időszakban visszaesett, ami persze nem jelenti azt, hogy a minőség is csökkent volna.

A makói, és általában a magyar fokhagymának komoly versenytársai vannak, érdekes módon a legnagyobb konkurenciát nem a minőségi francia, vagy olasz termények jelentik, hanem az olcsó kínai. Ez valahol érthető, de sokan minden bizonnyal nem elsősorban az ár miatt, hanem tudatlanságból választják a kínai fokhagymát.

A köztudatba ugyanis még nem ágyazódott be az, amit a hozzáértők régóta tudnak: a kínai ugyan olcsóbb, de jóval gyengébb minőségű, mint a magyar változat. Mint fűszernövény, a fokhagyma legfontosabb tulajdonsága az ízvilága. Ez az, amiben a makói fokhagyma messze felülmúlja az ázsiai testvért.

A kínai import hagymára jellemző, hogy nagyobb fejű, mint a magyar, az allicin tartalma viszont kisebb. Az ízt (is) adó allicin mellett a növény számos olyan összetevővel rendelkezik, amelyeknek pozitív élettani hatásai bizonyítottak.

Ha szívesen olvasna még a fokhagymáról, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket is:

Fokhagyma: nem az illatáért szeretjük