A gyümölcsevő denevért (Eidolon helvum) széles körben vadásszák és fogyasztják Ghánában, pedig ennél az emlősnél nagyobb a zoonózis, azaz az állatról emberre átterjedni képes vírusos betegség kockázata. Ez az állat több vírust képes átszármaztatni az emberre, mint bármelyik más emlős. Egyelőre hiába a tiltás, a húsa füstölve, levesnek luxuscikknek számít.

Meg akartuk tudni, kik esznek denevérhúst, miért, és mennyire érzékelik a kockázatot – mondta dr. Olivier Restif (University of Cambridge, állatorvosi tanszék). A Londoni Zoológiai Társasággal és a Ghánai Egyetem epidemiológusai, ökológusai és szociál-antropológusai együtt vizsgálták a kérdést, amely napjainkban az ebola miatt különös jelentőséget kapott.

Közel 600 embert interjúvoltak meg Ghána déli részén: vadászokat, kereskedőket és fogyasztókat. A vadászok különféle módokon ejtették el a zsákmányt: lelőtték, hálóval vagy a kezükkel fogták a denevéreket. Valamennyi vadász kapcsolatba kerülhetett a denevérek vérével, megharaphatta, megkarmolhatta őket az állat. A vadászok közül senki sem húzott kesztyűt.

Ami a denevérhús elkészítését illeti: a denevért leggyakrabban felfüstölik, mielőtt levest főznének belőle. Ghánában a denevérhúst megélhetésre, fehérjének használják, de luxuscikként is eladják, a vevők nagyra becsülik az ízét. A ghánai hagyományos munkamegosztás értelmében a vadászok férfiak, a kereskedők többnyire nők voltak.

A kutatókat az is érdekelte, hogyan lehetne visszatartani az embereket a denevérvadászattól. A tiltás nem elég, mert az esetleges büntetést hajlandók megfizetni, föltéve, hogy eleget keresnek a „bozóthússal”. A megfertőződés veszélye sokkal elrettentőbb volt számukra, mint a büntetés, ha valami, a betegség kockázata képes volna motiválni a lakosokat a denevérfogyasztás abbahagyására.

A kutatás alátámasztotta, hogy az emberek érzik a kockázatot, intellektuálisan egyetértenek a kockázatcsökkentéssel, de a magatartásuk egyelőre nem változik. „Sajnos nem lesz egyszerű minimalizálni a denevérektől jövő kockázatot. A denevérvadászat szezonális elfoglaltság, mint általában a bozóthús-vadászat, de a háziállat-tartás – ami az egyetlen fenntartható megoldás lenne a bozóthús kiváltására – folyamatos, napi szintű tevékenység, törődést igényelne egész éven át” – mondja a kutató.