Azzal, hogy leszállították a magas vérnyomás eddigi küszöbértékét, amelynél már ajánlatos gyógyszert szedni, több millió, eddig alacsony kockázati fokozatba tartozó embert tesznek ki szerte a világon bizonytalan előnyökkel járó gyógyszeres kezelésnek, az egészségügyi rendszer számára óriási költségekért – figyelmeztetnek amerikai szakemberek.

Dr. Stephen Martin és kollégái azzal érvelnek, hogy ez a stratégia gyengíti a betegeket, ráadásul az egészségügyi források pazarlását jelenti. Kérik a küszöbérték felülvizsgálatát, és sürgetik a klinikai orvosokat, hogy nagyobb óvatossággal intézzék az alacsony veszélyeztetettségű betegek vérnyomás-csökkentő szerekkel való kezelését.

Tanulmányuk a Túladagolás megelőzése konferencián (2014. szeptember 15.) jelent meg, ahol a világ minden részéből érkező szakemberek vitatták meg, hogyan küzdjenek meg a szükségtelen kezelés által fellépő egészséget érintő fenyegetéssekkel és pénzpazarlással. A konferencia házigazdája az Oxford Egyetem, a BMJ „Túl sok gyógyszer” kampányával karöltve.

Világszerte a felnőtt népesség több mint 40%-ának van magas vérnyomása, ennek több mint fele „enyhének” minősített. Az alacsony kockázati fokozat azt jelenti, hogy az egyénnek nincs szív- és érrendszeri betegsége, cukorbaja vagy vesebetegsége. Az évek során a magas vérnyomást gyógyszerekkel kezelték, hogy fokozatosan csökkentsék a vérnyomást. Úgy vélték, hogy a gyógyszeres kezelés – még alacsony kockázati fokozatba eső, enyhén megemelkedett vérnyomású betegek esetén is – csökkentheti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

Az alacsony veszélyeztetettségű, enyhén hipertenziós emberek több mint felét kezelik gyógyszerekkel. Azt azonban nem bizonyították be, hogy ez csökkentené a szív- és érrendszeri betegségek vagy a halál kockázatát. Egyedül az Egyesült Államokban, ahol a magas vérnyomás az orvos felkeresésének legáltalánosabb oka, az enyhe hipertenzió gyógyszeres kezelésének költségeit évi 32 Mrd dollárra (24 Mrd EUR) becsülik. Ez az USA összes közegészségügyi költségei több mint egyharmadának felel meg.

A szerzők sürgetik a klinikai orvosokat, hogy osszák meg betegeikkel az enyhe hipertenzió gyógyszeres kezelése körüli bizonytalanságokat, szorgalmazzák az otthoni vérnyomásmérést, javítsák a klinikai mérések pontosságát, segítsék a közegészségügyi beruházásokat, és „biztassanak a magas vérnyomás kezelését szolgáló életviteli változtatásokra, beleértve a testsúlycsökkentést, a dohányzás elhagyását, az alkoholfogyasztás csökkentését és a több testmozgást”.

(Angolból fordította: H. Orsi)