A látástréning komolyságát mi sem bizonyítja jobban, hogy szemorvos dolgozta ki immár 100 éve, és ma is legalább olyan hatékony, mint a múlt század elején. Sajnos az igazi titkaival csak kevesen vannak tisztában, a mai orvoslás hivatalosan nem ismeri el, és a könyvek is inkább valami másról beszélnek, mint a valódi, az eredeti tiszta forrásról. Az is igaz, hogy az egészséges nézési szokásokat manapság nehezebb fenntartani, mint akárcsak 30 évvel ezelőtt. A komputer, a kontaktüveg vagy a televízió feltalálása óta a merev, egészségtelen nézési szokásokat sokkal hamarabb „megtanuljuk”, mint dr. Bates New York-i szemorvos idejében (1860-1931). Alább egy döbbenetes sikertörténetet adok közre, ezúttal a vak szem működéséről.

Olyan különleges, régi sztori ez, hogy annak idején a Magyar Televízió Tudományos Híradója is foglalkozott vele.

Katiról van szó, akit megcsípett a kullancs egyik szeme alatt. Ahogy az meg van írva, kialakult a Lyme-kór, és erről a szeméről szépen le is mondtak az orvosok. „Elhalt az ideg”, állapították meg.

– Passzív évek teltek el – mesélte a riporternek Kati, aki már benne volt az ötödik ikszben –, minek is foglalkoztam volna egy világtalan szemmel, amikor, már nem is tudom, miért, de felfigyeltem a Vizus Alapítvány a Látássérültekért egyik cikkére valamelyik szaklapban. Ők éppen a maradéklátással és a gyengénlátás rehabilitálásával foglalkoznak, amit ki kellene próbálni, gondoltam. Eljártam a foglalkozásokra, és részt vettem az egyik bentlakásos nyári táborukban. Megtanultam a látástréninget, és sokat gyakoroltam otthon. Milyen nagy volt az örömöm, amikor egy-egy villanásra valamiféle fény költözött a nem működő szemembe.

Szerény, megragadó stílusa teljesen hitelessé tette történetét. Emlékszem, annak idején rengeteg levelet kapott a szerkesztőség a témával kapcsolatosan. Hónapokkal a gyakorlatok elkezdése után Katinak tartós látásjavulás állt be világtalan szemén. Persze ne gondoljanak valami nagy eredményre, de nem volt vak, és az orvosok legnagyobb döbbenetére diagnosztizálniuk kellett a lehetetlent: a vak szem működik.

– Mennyi reményt adott, hogy van egy lehetőség, egy alternatíva, amit az orvosok nem is említettek, és nálam működik. Ma már ott tartok – említette a műsor végén –, hogy 3-4 méteres körben nagyon jól látok. Visszajöttek a színek, és újra van térlátásom.

Kati újragondolta életét, kis idő múltán nyugdíjas lett. Nem folytatta a szemtréninget, de elővette régi hobbiját, az akvarellfestést. Nagy energiákkal dolgozik, igazán megnyugtató színvilággal, tökéletes, egységes kompozíciórendszerrel. Évente három-négy kiállítást rendeznek festményeiből, és mindig megemlíti, hogy nagyon boldog ember.

Vagy jó fél év után, éppen tegnap hívott fel, és azt mondta, hogy végre maradna egy kis ideje a látása további fejlesztésére. Szeretné, ha elvállalnám.
Elvállaltam.

Budapest, 2005. december

Vén Péter
szemtréner
www.szemtorna.hu
www.eyetraining.hu
Tanácsadónk – kérdezzen tőle!