Bostoni kutatók eredményei arra utalnak, hogy talán sikerülhet egy olyan tablettát megalkotni, amely első alkalommal veszi célba az autizmus gyökerét. Már négy hét leforgása alatt figyelemreméltó javulást tapasztaltak, és a kutatás végére a napi kapszulát szedő betegek némelyike bele tudott nézni a kutatók szemébe, és kezet tudott fogni velük.

Már négy hét leforgása alatt figyelemreméltó javulást tapasztaltak, és a kutatás végére a napi kapszulát szedő betegek némelyike bele tudott nézni a kutatók szemébe, és kezet tudott fogni velük. Az eredmények arra utalnak, hogy talán sikerülhet egy olyan tablettát megalkotni, amely első alkalommal veszi célba az autizmus gyökerét. A meglévő gyógyszerek ugyanis csupán az agressziót, a hiperaktivitást, az alvászavarokat és az egyéb tüneteket veszik célba, a betegség hátterében álló okot azonban nem kezelik.

A kutatást vezető Dr. Paul Talalay farmakológus professzor így nyilatkozott a kutatásról:

„Szűk körű kutatásról van szó, de a hatások rendkívül jelentősek. Úgy véljük, az eredmények előzetes bizonyítékként szolgálhatnak az első olyan autizmus elleni kezelésre, amely néhány alapvető sejtmechanizmus helyreállítása révén enyhíti a tüneteket.”

A bostoni MassGen Gyermekkórház és a Johns Hopkins Egyetem közös kutatása olyan időszakban született meg, amikor egyre nagyobb aggodalom övezi az autizmus előfordulásának növekedését.

A kutatás középpontjában a szulforafán áll, az a vegyület, amely brokkoli fogyasztása következtében jön létre a szervezetünkbe. A kelbimbóban és a káposztában is nagy mennyiségben előforduló szulforafánról más kutatásokban azt is kimutatták, hogy ígéretes lehet a rák és az Alzheimer-kór kezelésében.

A mostani kísérletben 44 tizenhárom és huszonhét év közötti, közepes-súlyos autizmusban szenvedő férfi kapott vagy szulforafán tartalmú kapszulát, vagy placebót 18 hónapig. Az alanyokat három különböző viselkedési vizsgálatnak is alávetették. Ezek eredményei azt mutatták, hogy a szulforafán az önkéntesek többségének segített, és az esetek többségében a javulás már négy hét múlva kimutatható volt. A kutatás végére a fiúk és férfiak átlagosan kevésbé ingerlékenyek voltak. Több energiával rendelkeztek, motiváltabbak lettek, könnyebben tudtak másokkal kommunikálni, és kisebb valószínűséggel ismételgették újra meg újra ugyanazokat a mesterkélt tevékenységeket.