Mi történik a szervezetben, amikor hirtelen eltűnnek az érzékek, eltűnik a talaj a lábunk alól, és az elme elhomályosul? Mindig veszélyes az ájulás, vagy vannak helyzetek, amikor az öntudatlanság védi az agyat? Nem mindegy, hogy eszméletlenségről vagy kómáról van-e szó. Mikor, mitől történik a szervezetben helyrehozhatatlan az agyi és a testi károsodás?

Az orvostudományban különböző módszerekkel tesztelik a tudatot, miközben a figyelmet, az orientációt, a memóriát, a gondolkodást és a cselekvést vizsgálják. Így különböző tudatállapotokat (mint például a szívósság, éberség, keresés, pihenés, álmosság, REM-alvás, kóma) különböztetnek meg, melyeknél a szívósság a tudatállapotban a legnagyobb figyelmet kapja, míg a kóma rendkívül korlátozott tudatállapot, amelyben csak néhány védekezési mechanizmus működik.

Eszméletlenségnél a tudat kikapcsol, a kiváltó októl függően a zavar lehet rövid vagy hosszú távú. A rövid idejű eszméletvesztésre a német nyelvnek külön szava van: Ohnmacht, vagyis „hatalom nélküliség”, mert ebben az állapotban nincs hatalmunk tudatunk felett. A tudatzavar lehet mennyiségi és minőségi jellegű. A mennyiségi tudatzavaroknál a tudat mindig erősen korlátozott – a kábultságnál és kóros aluszékonyságnál az érintett személy fokozottan álmos, de nem eszméletlen. A tudat elhomályosulásnál, kómánál az eszméletlenség annyira mély, hogy az érintett személy nem ébreszthető fel a legerősebb fájdalomra sem. A minőségi tudatzavarok a delírium és demencia, ezeknél felléphet hallucináció, szorongás, ingerlékenység.

Hogyan keletkezik az eszméletlenség?

Az agy a maga komplex idegi kapcsolataival csak kis eltéréssel tolerálja a normális anyagcsere-állapotot. Annak érdekében, hogy ezeket a többé-kevésbé állandóan tartsa, az agyi véráramlás, az agyi anyagcsere és az agynyomás be van ágyazva egy érzékeny ellenőrzőrendszerbe, amely felismeri a változásokat, és azokra azonnal reagál. Ha zavar áll be e rendszerben, az összes magasabb agyi funkció, melyekhez a tudat is tartozik, az összes életfontosságú funkció és reflex, mint a légzés, szívverés-szabályozás, vagy bizonyos vércukorszint biztosítása csökkenni fog. Így tolja ki az agy azt az időpontot, amely után a túlélés már nem biztonságos, és helyrehozhatatlan agyi és a testi károsodás keletkezik.

Okok és tünetek

Az agyi keringés olyan rendellenességei, mint amilyenek fellépnek például agyi sérüléskor, vagy a stroke által okozott vérzés, eltömődött véredény esetében, alapvetően különböznek az olyan metabolikus rendellenességektől, amilyenek kábítószer vagy gyógyszer okozta mérgezés, de akár cukorbetegség, májgyengeség vagy pajzsmirigy-betegség következtében is előfordulhatnak. További okként fontos szerepet játszhatnak az agyi funkciók zavarai, így lehet felelős az eszméletvesztésért egy agyi gyulladás, agydaganat vagy agysérülés.

Különösen gyakori az agyi vérellátás rövid távú zavara miatti rövid ájulás, amikor az egyik idegközpont, amely a szívműködést ellenőrzi, „elromlik”. E központok vezérlik többek között a vérnyomás mértékét a perifériákon – ha a vérnyomás rövid időre erősen leesik, az agy nem kap elegendő vért, és „szükségáramra” kapcsol. E rövid eszméletlenséget synkope-nak nevezik – az érintett idegi központtól függően létezik, vazovagális syncope, szituációs synkope (ha tudatvesztés fordul elő pl. vizelés vagy köhögés közben), ortosztatikus syncope (ha eszméletvesztés fordul elő, amikor a vízszintes mozgásból függőlegesre váltunk), vagy az Adam-Stokes roham, amelyben a szív rövid időre kihagy.

Mit érezhetünk?

A klinikai gyakorlatban az eszméletvesztésnél megkülönböztetik, hogy az érintett közben elesett-e, vagy az eszméletvesztés olyan rövid volt, hogy nem érintette az élet minden szintjét, és így az összeesés elkerülhető volt. Különösen az epilepsziánál fellépő görcsrohamok, de a cukorbetegeknél fellépő túl alacsony cukorszint, vagy megnövekedett koponyaűri nyomás esetén jellemző tünet az esés.

Az eszméletlenség egyéb formái összeesés nélkül következnek be: ezek közé tartozik az úgynevezett komplex parciális rohamok, azaz epilepsziaformák, amelyeknél nem következik be általános roham, hanem csak egy rövid eszméletvesztés. Rövid eszméletvesztés után az érintett személy gyakran emlékszik arra, hogy elájult vagy hányingere volt. Migrénes betegek leírnak például egy aurát a szélén pislákoló területtel, vagy egyfajta csőlátást. Hosszabb eszméletvesztésnél az agyműködés kikapcsolása hosszabb ideig tartó amnéziához vezet, vagyis emlékezetkihagyáshoz, amely az eszméletvesztés okától függően több napot is átfoghat.

Mit lehet tenni eszméletvesztés ellen?

Az érintett saját maga: ha érzi, hogy a világ elsötétül, próbálja meg testét olyan állapotba hozni, hogy lehetőleg ne sérüljön meg: feküdjön a talajra, és emelje meg lábait – ez elősegíti a vér agyba áramlását, és talán elkerülheti az eszméletvesztést. Beszéljen orvosával akkor is, ha csak rövid ideig tartó eszméletvesztés történt, mert ez előfutára lehet egy agy- vagy szívkárosodásnak, első jele a cukorbetegségnek vagy agydaganatnak – ezek pedig komoly okok!

Másoknál: ha valaki eszméletét veszti Ön mellett, akkor segíthet a legjobban, ha a sérültet a stabil oldalfekvésbe helyezi, és ellenőrzi a légzését és pulzusát. Hívja a sürgősségi ügyeletet, mert eszméletvesztésnél mindig keresni kell annak okait.

(Németből fordította: Koncz László)