A szakítás és a gyász hosszú ideig tartó szomorúságot hozhat magával – bebizonyosodott, hogy nem véletlenül. A szomorúság ugyanis kétszáznegyvenszer olyan hosszú ideig képes ránk telepedni, mint például a szégyen, a meglepődés, az idegesség vagy az unalom. A hátterében az állhat, hogy a szomorúság gyakran a halállal vagy balesettel jár együtt.

A szomorúság kétszáznegyvenszer annyi ideig is eltarthat, mint a többi érzés – derül ki egy friss kutatásból, amely összesen 27 érzést vett górcső alá. A félelem és az undor átlagosan 30 percig volt jelen egy-egy embernél, míg az utálat egy órán keresztül. Az unalom pedig az egyik „leggyorsabbnak” bizonyult.

A szakítás és a gyász hosszú ideig tartó szomorúságot hozhat magával – most pedig bebizonyosodott, hogy nem véletlenül. A szomorúság ugyanis kétszáznegyvenszer olyan hosszú ideig képes ránk telepedni, mint például a szégyen, a meglepődés, az idegesség vagy az unalom.

Az összefüggés hátterében az is állhat, hogy a szomorúság gyakran olyan nagy hatású eseményekkel jár együtt, mint a halál vagy egy baleset – magyarázták a tudósok. Emiatt aztán több időre van szükség a történtek feldolgozásához.

Philippe Verduyn és Saskia Lavrijsen, a belgiumi Leuveni Egyetem munkatársai 233 hallgatót kértek meg arra, hogy emlékezzenek vissza a nemrégiben bekövetkezett érzelmi epizódjaikra, s számoljanak be a feldolgozási stratégiáikról.

A 27 felsorolt érzés közül a szomorúság tartott a legtovább, míg a félelem, a meghatottság és a megkönnyebbülés sokkal gyorsabban elillant. Átlagosan 120 órát vett igénybe a szomorúság kiheverése, az undoré és a szégyené viszont mindössze 30 percet. A gyűlölet 60 órán át maradt jelen, az öröm pedig 35 óráig.

Az unalom annak ellenére „gyors” érzésnek számít, hogy jelentkezésekor úgy tűnik, nagyon lassan telik az idő. Az eredmények a Motivation and Emotion című szaklapban jelentek meg.