Az egész szemtornát nem értem, a gyakorlatoktól csak rosszabbul látok, fáj a fejem, szédülök. Szemüveg nélkül nem megy a munka, mert nem látom a pénztárgépet. Nem értem például, hogy mi az a központi beállítás. Úgy tanultuk, hogy központi látás, periférikus látás van, és nem beállítás. A látástréningben minden fordítva van, épp ezért érthetetlen.

Ez a módszer amatőr és dilettáns, tiszta homály, tárgyi tévedés. Ráadásul, csak egy-két oldalon találni valamit róla a neten, így nincs mivel összevetni. Lehet, hogy ez is azért van, mert nem működik a dolog, csak félrevezetik az embert. Ha működne, akkor az orvosok is használnák, és mindenki gyógyulna – így mondja el a véleményét egy olvasó. Mi erre a szemtréner válasza?

Nagyon begurulhatott, és azt jó tudni, hogy az indulat nem jó tanácsadó. Magam ugyan nem vagyok orvos, de ez nem jelenti azt, hogy köteles volnék csak a tanultakat, a merev szabályokat alkalmazni. Hány, de hány olyan felfedezés volt már a világon, ami ellenkezett a hivatalos elvárásokkal, és mégis előbbre vitte a világot. Most épp Semmelweis Ignác neve ugrott be, meg Galilei. Vagy épp Einstein, aki megállapította, hogy egy problémát nem lehet azzal a gondolkodási rendszerrel megoldani, amellyel született.

Ha egy komplementer tudomány sokkal hatékonyabb, mint a hagyományos szemorvoslás, akkor kell használni, és meg kell változtatni a hozzáállást, a protokollt, mert a beteg a fontos, és nem a hagyomány, meg a szemellenzős nézőpont. Az orvosoknál nincs meg az igény ennek a területnek a megismerésére. Tiszteletlen vagyok, mert nem vártam, és nem bólogattam, hanem elkezdtem csinálni, kutatni. Mindezzel együtt ki kell jelentenem, hogy a szemorvosok áldozatos tevékenységét nagyon is tisztelem, az ártalmatlan módszert nem használom sem kezelésre, sem gyógyításra, csupán átadom, megértetem, tanítom annak, és csakis annak, aki vállalja.

Próbáljon meg tehát szakítani a hagyományokkal, és gondolkodjon másképp az egészről. A dolog arról szólna, hogy a látást nem a szem irányítja, hanem az agy, mint a hallást, vagy a szív működtetését. Nincs mindjárt szükség arra, hogy szemüvegekkel, kontaktlencsékkel, olyan egyéb eljárásokkal erőlködjünk, amelyek sosem gyógyítanak, csak tünetet kezelnek. A látás magától is képes helyrejönni, ezt minden esetben igazolta a mi amerikai szemorvosunk (dr. Bates – a szerk.), mindenféle szemüveg nélkül. A központi látás, a periférikus, a dioptria, meg minden, amiről ír a kérdésében, pontosak, így találhatók az orvosi tankönyvekben is, de nem működnek, mert akkor lehetne velük gyógyítani.

A látás ezzel szemben csoda, de nem optikai kép, inkább benyomás, impulzus, interpretáció, illúzió, ami nemigen mérhető. Valami agyi fókuszról van szó, ami ha jól működik, akkor a benyomás pontos, és az agy jól kezdi használni a szemet, ezért a látás javul. Mivel nemcsak a látás, hanem az egész szervezet is jól reagált a dologra, központi beállításnak kezdte nevezni dr. Bates. Ennek a „mentális fókusznak” az a feltétele, hogy azt lássuk legélesebbnek, ahova nézünk. Megterhelt látás esetén, vagy bármilyen, már kialakult szembetegségnél blokk alá kerül ez a „pontosság”, és a szem nem azt kezdi legélesebben látni, ahova néz. Olyan tünetek jelennek meg a homályos látás mellett, vagy jó látás mellett is sokszor, mint a szemhez képest oldalra forduló arc, a biccentés, a ferdén álló száj, a migrén, a szédülés, az olvasási-, írási-, számolási zavarok, a színtévesztés, de a járás is megváltozhat stb. Ezeket a szemorvoslás nem veszi tekintetbe, de ez még nem jelentheti azt, hogy nem működne és kuruzslás folyna…

Mivel 30 év alatt én is megfigyeltem egyre több ilyen tünetet, és a módszert hűségesen alkalmazva mindig segített a beteg saját problémáján, meglehetősen elhamarkodott, hogy ön hamisságról, sarlatánságról beszél.

Vén Péter
szemtréner
Tanácsadás