A hulladékok az életciklusukat sajnos gyakran nem a szelektív hulladékgyűjtőkben végzik, és anyagukat hasznosítva új életet kezdenek, de gyakran nem a kukában és a hulladéklerakóban, hanem családi házak kályháiban, kazánokban tűnnek el. De az eltűnés csak látszólagos, a kéményből feketén gomolygó füst sötét árnyat vet a környékre és pusztító útjára indul.

Az illegális tevékenység vége a koporsó lehet, mely akár azt is sújthatja, aki az égetést végzi, de lehet, hogy a szomszédaira vagy azok családtagjaira hoz halálos ítéletet, aki a tűzre veti szemetét.

Hiába tilos – nagy összegű bírság vagy börtön jár érte –, mégis sokan tűzre dobják a szemetüket. Részben tudatlanság miatt, vagy úgy gondolják, ezzel spórolhatnak egy kicsit. Pedig a társadalom ráfizet, nagyon. A megbetegedések okozta szenvedés, a kieső munkaidő és az elhalálozások kára nemcsak erkölcsi szempontokból elfogadhatatlan, de forintban kifejezve is hatalmas összeggel terhel mindannyiunkat.

A kályhákba minden elképzelhető éghető hulladék bekerül. Erről szól a hajdúböszörményi „Ne égesd el!” és a kaposvári „Rossz fát tettünk a tűzre?” kampány is. Általában műanyagokról, gumit vagy műanyagot tartalmazó kevert anyagokról, italos kartonokról, pozdorjáról, rétegelt fáról, festékes régi ajtó- és ablakkeretekről van szó. A műanyag összetevő égésekor hirtelen nagyon sok szénhidrogén szabadul fel, így garantált a koromképződés. A korom méhsejt formába rendeződött szénatomokból álló apró lemezkék sokasága. A koromlemezkék gömböcskékké állnak össze, és a felszínükre változatos méregkoktél tapad. Ezek a nanométeres méretű részecskék szállítják a halált a légutakon át a tüdőbe.

Méretük műanyag égetésekor a legkisebb, mindössze 10 és 200 nanométer közé esik. A dízelkorom és a fatüzelés nagyobb, 20, illetve 30 nanométertől 300 nanométerig terjedő részeket tartalmaz. A fajlagos felület – méregszállító képesség – tehát a műanyag égetésekor keletkező koromnál a legnagyobb. Elevenítsük fel, mekkora az a 10 nanométer! Az emberi hajszál vastagsága átlagosan 60 000 nanométer, vagyis ha ilyen apró koromrészecskékből egymás mellé rakunk 6 000 darabot, akkor érik el a hajszál keresztmetszetét.

A korom mint hordozó anyag felszínére a hulladék égetésekor felszabaduló nehézfémek, policiklusos aromás szénhidrogének (PAH-ok) tapadnak. Keletkezhetnek még poliklórozott dibenzo-dioxinok, melyek a szervezetben tartósan elraktározódnak és felhalmozódnak, az anyatejjel a csecsemőbe is átjutnak. Súlyosan mérgező, magzatkárosító hatásuk közismert. A vietnami háborúban kipermetezett, dioxinnal szennyezett gyomirtó hatására félmillió torzszülött csecsemő született. De keletkezik a PVC égetésekor foszgén is, melyet az első világháborúban harci gázként vetettek be, több tízezer katona halálát okozva.

Ezek az ultrafinom koromszemcsék, felszínükön a mérgekkel, a tüdő legmélyére is lejutnak. A tüdőhólyagok falát mindössze egyetlen sejtréteg alkotja, közvetlenül mellette a hajszálerek fala is mindössze egy sejt vastagságú. A mérgek könnyen átjutnak ezeken a vékony sejthártyákon, és a véráram a test valamennyi szervébe elszállítja őket. Romboló hatásuk egy sor megbetegedést okoz: idegrendszeri panaszok, elbutulás, impotencia, máj- és vesekárosodás, hormonális zavarok, meddőség, vérsejt-károsodás, és a gyerekeknél fejlődési rendellenességek fordulhatnak elő.

A mérgek által kiváltott immunrendszeri zavarok a szervezet védekező képességét gyengítik, influenza esetén gondoljunk arra, az illegális hulladékégetés következménye is lehet, ha szervezetünk nem tudta kivédeni a vírus támadását. A tüdőben a mérgek okozta állandó gyulladás asztmát, légzési elégtelenséget, rákos megbetegedést okozhat, de még gyakrabban vérrögképződést, aminek infarktus vagy agyi katasztrófa is lehet a következménye.

A Levegő Munkacsoport 27 éve küzd mindannyiunk tiszta levegőjéért, ezen belül az illegális hulladékégetés felszámolását kiemelt jelentőségű feladatának tekinti. Ingyenesen segítenek az ezzel kapcsolatos panaszok kivizsgálásában, az ügyek megoldásában, mindannyiunk egészsége érdekében.

(Az írás átvétel a greenfo-tól)