Naponta legfeljebb egy órán át hallgasson zenét az, aki meg szeretné előzni a halláskárosodást – figyelmeztetnek az Egészségügyi Világszervezet szakértői. A hosszú ideig tartó nagy zaj ugyanis a fül hallósejtjeinek károsodását okozhatja, míg ha csak rövid időn át tesszük ki nagy zajnak a fülünket, csak átmeneti hallásfáradást vagy fülzúgást okoz.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megállapította, hogy egymilliárd fiatal van kitéve a hangos zenehallgatás okozta hallásvesztés kockázatának.

Az ENSZ szervezetének elmondása szerint a 12 és 35 év közöttiek majdnem fele a biztonságos hangerőszint felett hallgatja a zenét a zenelátszóján vagy a mobiltelefonján. Emellett a tinédzserek és fiatal felnőttek körülbelül 40%-a van kitéve káros hangerőszintnek az éjszakai klubokban, bárokban és sporteseményeken. Az ajánlások szerint a 85 decibeles hangerő 8 óra alatt, 100 decibel pedig már 15 perc alatt káros hatást fejt ki.

Az átlagos zenelejátszók 75 és 136 decibel közötti hangerőn hallgathatóak, miközben az emberek jellemzően a 75 és 105 decibel közötti hangerő-beállítás mellett döntenek. Az éjszaki klubokban és bárokban az átlagos hangerőszint 104 és 112 decibel között alakul.  Mindeközben egy élő koncerten ugyanez az érték jóval magasabb.

A hosszú ideig tartó nagy zaj a fül hallósejtjeinek károsodását okozhatja. Miközben az, ha fülünket csak rövid időn át tesszük ki nagy zajnak, csak átmeneti hallásfáradást vagy fülzúgást eredményez.

Arra is felhívták a figyelmet, hogy a passzív dohányzás és olyan krónikus betegségek, mint a cukorbetegség köztudottan növelhetik a hangos zaj okozta hallásvesztés kockázatát. Akadnak, akik viszont genetikailag is hajlamosak erre.

A 11 oldalas kiadványában a WHO arra is figyelmeztet, hogy a direkt halláskárosító hatás mellett a zenelejátszók fülhallgatóval való használata más módon is veszélyesnek bizonyulhat.

„Például a séta vagy biciklizés közbeni használat csökkenti az auditív észlelést, és növeli annak kockázatát, hogy a zenehallgatót baleset éri” – írja az útmutató.

A szakértők a hallásvesztés kockázatát úgy állapítják meg, hogy 3 tényező mérésének segítségével meghatározzák a biztonságos hangerőt. Ezek a tényezők intenzitás, a hangerő, a zenehallgatás időtartama, és az, hogy az egyén milyen gyakran hallgat hangos zenét.

A WHO megjegyezte: „Ez a három tényező összefüggésben van egymással, és hozzájárul ahhoz a teljes hangerőszinthez, aminek a zenehallgató fülét éri.”