Nem létezik „grafoszótár”, aminek alapján egyik jel ezt, a másik azt jelentené. Csak a jelek összessége adhat választ a kérdésekre. Ugyanez igaz a „gy” betűkapcsolatra is, bár egyértelmű, hogy a párkapcsolatokra, azok minőségre általában ebből következtet a grafológus.

A „gy” a párkapcsolatok betűje – hangoztatják a nőknek szóló sajtótermékekben egyre-másra. Egyetlen betűből azonban tilos következtetni, hiszen félrevezető lehet. Ha valaki odahaza csak a „gy” betűkapcsolatokat kezdi vizsgálgatni, a többi jel figyelembevétele nélkül, akkor könnyen téves következtetést tud levonni. Ez különösen egy párkapcsolati válság idején lehet vészes, amikor saját „értéktelenségére” talál valaki vélt igazolást a kézírásából.

Az első betűkapcsolatban a tanult „gy” betű látható. Aki a tanulthoz leginkább hasonlóan képzi a „gy” betűt, annak általában rendezett, átélt, érzelmileg és emberileg is rendben lévő a kapcsolata.

A második „gy”-nél azt látjuk, amikor a két betű „elengedi egymás kezét”. Az ilyen párkapcsolatban lehet egymástól valóban távol a két fél, de elképzelhető az is, hogy számukra – például rég túl a változó koron, túl gyászon, egy idős kori spirituálisabb egymásra találásban – ez az ideális párkapcsolat, ez a minőség a legjobb. Azonban az mindig elgondolkodtató, ha ezen két betű között az átlagnál nagyobb a távolság. (Ilyenkor igen ritka, hogy mindkét betű szépen kiírt legyen, az egyik általában torzul.)

A „g” vagyok én, az „y” a partnerem

A partner nem mindig férj vagy feleség – lehet kedves, lehet szerető is akár, de nincs egyértelmű jel az írásban arra, hogy valakinek szeretője van. Ám eszembe jut bohó ifjúságom, amikor a grafológusképzőben egyszer két „y”-t rajzoltam egy „g” betű mellé. Bizony heteken át – sőt, ha rég látott osztálytársakkal találkozunk, azóta is – viccelődtek ezzel a többiek. Ám akkor sem két partnerem volt, inkább egy választási helyzetben voltam, és nem tudtam, melyik fiú mellett döntsek.

A harmadik „gy” betűkapcsolatnál lehet szeretőre is gondolni, de akár arra is, hogy valamiért a világ (például a szülők, barátok, kollégák) előtt nem, vagy nehezen vállalható a partner. Például a diplomás feleség szégyelli a kisebb végzettségű férjét, akivel azonban a magánélet, szex terén teljesen jól megvannak.

A negyedik „gy” esetében a belső bizonytalanság, a reszketeg vonalvezetés azt mutathatja, hogy az illető teljesen bizonytalan a kapcsolatában, vagy abban, hogy képes a kapcsolatra. Igénye, törekvése ugyan lenne erre – mivel az alsó zóna, a „gy” betű alsó szára szépen megrajzolt, de nem jön fel a betű fejéhez, vagyis a középzóna szintjéig, tehát nem képes megélni ezt a késztetést.

Az ötödik „gy” képén éppen ennek a késztetésnek a hiánya látszik, Az illető számára a szex, az intimitás másodlagos, de a társadalmi életben való jó szereplés igen fontos, és ha ez megvan, akkor a kapcsolat nagyon boldog is lehet.

A hatodik képen a „g” betű teljesen rámászik az „y”-ra. Ilyenkor erős féltékenységre, tapadós, túlzottan függésben tartó kapcsolatra gyanakodhatunk, és feltehetjük a kérdést arról: mennyire tisztázottak az író személy én-határai, mennyire tudja függetleníteni magát a partnerétől?

És még egy szempont: ha valaki párkapcsolati elemzést szeretne, mindkét fél kézírására és beleegyezésére szükség van!

Gáspár Katalin
grafológus-természetgyógyász
www.grafologus.hu