A magány és a társadalmi elszigeteltség ugyanannyira akadályozza a magas életkor elérését, mint az elhízás. A magány és a halálozás kockázata közötti összefüggés a fiatalabb népesség esetében nagyobb, mint az idősebbeknél. A társas kapcsolatok hiánya megnöveli a kockázatot, a meglévő társas kapcsolatok pedig pozitív hatást gyakorolnak az egészségre.

„Ennek hatása az elhízáséhoz hasonlítható, mely utóbbit a közegészségügyben nagyon komolyan vesszük” – magyarázta a Perspectives on Psychological Science szaklapban megjelent tanulmány vezető szerzője, Julianne Holt-Lunstad. „El kell kezdenünk komolyabban venni a társas kapcsolatainkat is.”

A magány és a társadalmi elszigeteltség nagyon eltérő formában jelentkezhet. Például lehet valaki körülvéve sok emberrel, mégis magányosnak érzi magát. Mások pedig azért szigetelik el magukat, mert jobban szeretnek egyedül lenni. A két eltérő forma azonban egyformán károsan hat az élettartamra.

A magány és a halálozás kockázata közötti összefüggés a fiatalabb népesség esetében nagyobb, mint az idősebbek között. Bár az idősebbek nagyobb valószínűséggel vannak egyedül, és rájuk a halálozás magasabb kockázata leselkedik, a magány és a társadalmi elszigeteltség nagyobb mértékben jelzi előre a korai halálozást a 65 éven aluli emberek esetében.

A kutatás során több különféle egészségtanulmány adatait elemezték, így összesen több mint 3 millió embert vizsgáltak a magány, a társadalmi elszigeteltség és az egyedül élés tekintetében. A társadalmi-gazdasági státuszt, az életkort, a nemet, a meglévő betegségeket és más változókat is számításba véve a szakértők kimutatták, hogy a hatás kétirányú. A társas kapcsolatok hiánya megnöveli a kockázatot, a meglévő társas kapcsolatok pedig pozitív hatást gyakorolnak az egészségre.