Nem is olyan régen még problémásnak tartották azt a gyereket, aki képzelt barátokkal élt együtt. Úgy vélték, az ilyen gyerek magányos és boldogtalan. Ráadásul furcsán nézett ki, ha beszélgettek valakivel, aki a felnőttek szerint ott sem volt. Kiderült, hogy hosszú távon számos előnnyel jár, ha gyermekünknek, unokánknak számunkra láthatatlan barátja van.

Az újabb kutatások megállapították, hogy a képzelt barátok jót tesznek a gyermek fejlődésének, és amikor felnőnek, a társadalmi beilleszkedésben is előnyükre válik. Tanulmányok arra a statisztikai eredményre jutottak, hogy a gyerekek több mint 65%-ának van képzelt barátja, leginkább 2,5 és 7 éves kora között. Sok gyerek ezért játszik szerepjátékokat.

Egy, a Journal of Experimental Child Psychology folyóiratban publikált cikk szerint a képzelt barátok valószínűleg előkészítik a gyerekeket a valódi élet társas interakcióira, és segítik a gyerekek beszéd- és problémamegoldó képességeinek fejlődését.

A kutatók 5 éves gyerekeket figyeltek meg játék közben, és azt találták, hogy a képzelt barátokkal rendelkező gyerekek fejlettebb „magánbeszélgetéseket” folytattak, mint azok, akiknek nem voltak ilyen láthatatlan barátai.

A képzelt barátok számos előnnyel járnak:

• Fejlettebb beszédkészség. Azok a gyerekek, akiknek képzelt barátaik vannak, több magánbeszélgetést folytatnak, ezzel gyakorolják és fejlesztik saját beszédüket.
• Társadalmi kötelezettség. A képzelt barátok a valós életbeli társadalmi partnereknek megfelelő szerepet játszanak. A gyakorlással a gyerekek egyre jobbá válnak a társadalmi kapcsolatok terén. Az a gyerek, akinek állandó társadalmi partnere van – akár képzelt barát formájában –, ügyesebb lesz a kapcsolatok terén, mint az, akinek korábban nem voltak ilyen élményei.
• Jobb problémamegoldás. A jobb beszédkészség fejlettebb problémamegoldó képességet is jelent, mivel a magánbeszélgetések a megismerő, kognitív tervezéssel, végrehajtó funkcióval és feladatmegoldással párosulnak.

Miért találják ki a gyerekek a képzelt barátokat?

A láthatatlan barát különböző célokat szolgálhat:

• Sok gyerek játszótársat teremt magának, amikor egyedül van és unatkozik.
• A képzelt barát üzeneteket közvetíthet a szülők felé.
• A barát segíthet az érzések és a viselkedés szabályozásában, vagy abban, hogy a gyerek megbirkózzon valami új helyzettel, például iskolaváltással vagy a kedvenc háziállat elvesztésével.
• Egy képzelt barát bűnbak is lehet valamiért, ami miatt a gyerek bűntudatot érez.

Támogassuk a szerepjáték köteléket!

• Ha segíteni akarunk gyermekünknek, unokánknak, akinek képzelt barátja van, bátorítsuk, hogy továbbra is játsszon vele.
• Tegyünk fel kérdéseket a barátja szellemi és fizikai tulajdonságaira vonatkozóan. Megkérdezhetjük, hosszú haja van-e vagy rövid, mi a kedvenc színe, szeret-e ebéd után aludni.
• Hagyjuk, hogy a gyerek az asztalnál a barátjának is terítsen, vagy előttünk beszélgessen vele.
• Beszéljünk a képzelt baráthoz a gyerekünkön keresztül. Kérdezzük meg a gyerekünket, vajon a barátjának tetszett-e a mese, amit elolvastunk, vagy mit szeretne enni ebédre.

Ezek a dolgok nem csak a gyermek fejlődésére vannak pozitív hatással, de a szülő és gyermek közti köteléket is erősítik, és kiépítik a bizalom érzését.

(Angolból fordította: H. Orsi)