A szín világunk megismerésének és alakításának fontos eleme, sokrétű szimbolikus és érzelmi tartalmakat rejt. Az ember nemcsak érzékszerveivel, hanem egész szervezetével, tudatával, hangulatával, testi-lelki folyamataival válaszol a környező világ színjelenségeire.

S bár ez a legtöbb esetben nem válik tudatossá; egyúttal alakítja is környezetét a színek segítségével.

Elég a színek legkézenfekvőbb, hétköznapi jelentéseire gondolnunk, amelyek azonban korántsem véletlenek vagy esetlegesek: a színek az emberi tudatban sokszor rejtetten munkáló erők, hiedelmek, szimbólumok, archetípusok kifejeződései. Például a vörös szín többnyire valamilyen aktivitásra sarkall, mozgásra, erőre utal: a szerelem, a szenvedély, életerő, de a vér, a háború, a szenvedés színe is a piros. A fekete majdnem mindig komoly témát jelez, pl. temetést, gyászt, a fehérhez viszont közismerten a tisztaság, az ártatlanság kapcsolódik. Ugyanakkor közismert, hogy a nyugati hagyománnyal ellentétben keleten a fehér a gyász színe.

Ellentmondásos és gazdag jelentésrétegek

A fenti néhány példából is kitűnik, mennyire ellentmondásos és sokrétű a színek – az emberi tudat számára – évezredek óta formálódó világa, milyen sokféle, akár ellentétes asszociáció, rejtett jelentés, ősi szimbólum kapcsolódhat egy-egy színhez.

A színek gazdag jelentésrétegeik révén lehetővé teszik, hogy érzelmeinket, gondolatainkat kifinomultan fejezzük ki, sőt, alkalmasak az érzelmi-pszichikai hatáskeltésre, befolyásolásra is. Így nem meglepő az sem, hogy a színek fizikai testre gyakorolt hatása mérhető, sőt ezen hatásokat néhány természetgyógyászati irányzat használja is különféle terápiás eljárásokban.

Nem véletlen, hogy a színek varázslatos világával Arisztotelész óta olyan nagyságok foglalkoztak, mint Johann Wolfgang Goethe, Isaac Newton, Vaszilij Kandinszkij és Rudolf Steiner. Színről alkotott elméleteikben közös, hogy a színek kialakulását a sötétség és a világosság ősi dualitására vezetik vissza.

Érdekes momentum az emberi színlátás folyamatában, hogy az első állomás a sötétség és a világosság megkülönböztetése, az éjszaka és a nappal, az ismert és az ismeretlen elkülönítése volt. Érzékelésünknek ebből az ősi mechanizmusából adódhat, hogy a fehéret (sárgát) többnyire csak pozitív jelentésekkel hozzuk összefüggésbe, a feketében és a kékben pedig mindig marad valami rejtélyes, titokzatos, félelmetes.

A legkedveltebb 4 szín

A sárga és a kék mellett a vörös és a zöld a legkedveltebb négy szín szerte a világon, ezek tartoznak a gyerekek, illetve egyes nemzetek kedvenc színei közé is, ezt a számos országban elvégzett színpreferencia-vizsgálatok is alátámasztják.

A föld/tűz, a napfény, a természet, a víz és az ég színeit az ember elsőként tapasztalta, tanulta meg elkülöníteni evolúciós fejlődése során, így mélyen belénk ivódtak, és számtalan jelentés, szimbólum rakódott rájuk az emberi történelem során.

Kevesen tudják, hogy a kiváló író és költő, Goethe az elsők között foglalkozott a színek lélekre gyakorolt hatásával is. A színeket hangulatok, érzések szerint csoportosította – megállapításai közül jó néhánnyal ma is egyetérthetünk. A sárgát, a narancsot és a vöröset például olyan színeknek tartotta, amelyek tevékennyé, élénkké, törekvővé hangolnak, a kék és a lila árnyalatai pedig nyugtalan, lágy és vágyakozó érzéseket ébresztenek.

Századunkban Max Lüscher svájci pszichiáter helyezte igazán tudományos alapokra a színek vizsgálatát, ő elsősorban azzal foglalkozott, hogy a színek kedvelése vagy elutasítása milyen összefüggésekre világít rá egyes személyiségtípusokkal kapcsolatban.

A színválasztáson alapuló Lüscher-teszt lényege, hogy az ember azt a színt választja, amelyiknek a fiziológiai hatása számára kívánatos, s ezzel elárulja pszichológiai szükségletét, megmagyarázza viselkedését.

Kísérleteiben a kevés energiával, önbizalommal rendelkező, bizonytalan páciensek gyakran választották az energikus, aktív vöröset, míg a valamilyen fizikai betegségben szenvedők a gyógyító, harmonizáló zöldet (nem véletlen, hogy a kórházak és más egészségügyi intézmények is sok zöldet használnak az épületeken).

Hideg és meleg színek

Bár a színek hatásainak vizsgálata során nem hagyhatjuk figyelmen kívül az adott szín egyedi hatásait, az egyes színcsoportok hatásmechanizmusai elég hasonlóak egymáshoz.

Így például a hideg színek (a kék színek, a zöld hideg árnyalatai, a fekete, a lila) hatására a vérnyomás, a pulzus és a percenkénti légzésszám és ennek megfelelően a testhőmérséklet is csökken.

A kék színek alkalmasak az elmélyedt munkát, illetve logikai képességeket igénylő feladatok elvégzéséhez, illetve az ilyen célú környezetek kialakításához.

A színspektrum közepén elhelyezkedő zöld szín a hideg-meleg felosztás szempontjából némiképp kivételnek számít: mintegy összekötő árnyalat a hideg és a meleg színek csoportja között, így árnyalatától függően lehet meleg és hideg is.

A zöld tónusok nyugalmat, harmóniát árasztanak, lecsendesítő, gyógyító hatásuk a fizikai test és a lélek vonatkozásában egyaránt érvényesül.

A meleg színek (piros, sárga, narancs) hatására a vegetatív funkciók fokozottabbá válnak, és általában véve a fizikai aktivitás növekszik, de a vörös szín, a vörös környezet az ötleteket kívánó feladatokhoz is ideális, mert serkenti a kreativitást. Vagyis a narancsok és a vörösek az aktív, fizikai tevékenységhez, míg a kékek és a kékeszöldek a koncentrációt igénylő szellemi tevékenységhez, elmélyüléshez, illetve a pihenéshez, gyógyuláshoz kedvezőbbek a színnel kapcsolatos kutatások szerint.

Érdemes ezeket az alapszabályokat figyelembe venni lakókörnyezetünk, irodánk és minden épület, tér kialakításakor – így harmonikusabb környezetet teremthetünk, amelynek funkciója könnyen, hatásosan érvényesülhet.

Az asztrológia és a csakrák színkapcsolatai

Érdekes és hasznos eredmények származhatnak a színek pszichológiai, esetleg asztrológiai típusokhoz, elemekhez és csakrákhoz rendeléséből is. Bár az asztrológia hét bolygójához, valamint a tizenkét állatövi jegyhez is hozzárendelhetjük a szivárvány egy-egy színét, célravezetőbb nagyobb vonalakban – az asztrológiában (is) használatos négy elem felől – megközelíteni a kérdést.

A föld, tűz, víz, levegő elemek mindegyikéhez tartozik egy-egy színcsoport, amelyet valószínűleg azok, akiknek a születési képletében az adott elem domináns, tudattalanul is előnyben részesítenek, hiszen többnyire eredendően jól állnak nekik ezek a színek az öltözködés terén, vagy jobban érzik magukat az ilyen színekkel berendezett környezetben.

Így például valószínű, hogy a levegő jegyűek a színek közül is a „légies”, könnyed, világos színeket kedvelik, mint a fehér, bézs, világoskék, ezüst, halványsárga.

A tűz jegyűek domináns árnyalata a vörös, a vöröses narancsok és barnák lehetnek, a föld jegyűek kedvencei a tipikus földszínek: sárga, barna, fekete, zöldek. Akiknek a víz elem az uralkodó minősége, valószínűleg szeretik a vízre emlékeztető tónusokat, a kék és a zöld különböző árnyalatait, akár sötét és elmosódott formában is.

Ez a felosztás természetesen sablonos, és valószínűleg egyáltalán nem igaz mindenkire maradéktalanul, hiszen egy-egy személyiségen belül is keveredhetnek az elemek, sőt az életkor előrehaladtával, illetve különféle élethelyzetekben gyakran változik is az ember négy elemhez való viszonya.

A színekre adott reakcióink a fentieken túl még rengeteg apró és sokszor esetleges tényezőtől függnek, és persze az aktuális hangulatunk, fizikai állapotunk mellett nagyban befolyásolja például a divat. Annyit érdemes azonban megtennünk, hogy figyeljük és tudatosítjuk a színekhez való, folyton változó viszonyulásunkat, mert egyes színek kedvelése vagy elutasítása finoman jelezheti testi-lelki-szellemi szükségleteinket, a magunkkal és a világgal, embertársainkkal kialakított kapcsolatunkat.

A színek csodálatos világát, a színekkel való gyógyítás lehetőségeit tovább gazdagítja a csakrák és a szivárvány színeinek megfeleltetése, hiszen a csakráknak egyrészt a színekhez hasonló, összetett jelentéskörük van, másrészt az ember energiaközpontjai lévén elsődlegesen rezonálnak a színekre.

Cikkünk következő részében az egyes színekhez rendelhető konkrét hatásokról és alkalmazásuk módjairól olvashatnak.

Kolontár Elvira