Mindenhez tálalj mustárt! A 17. században, amikor ez a mondás divatba jött, még valódi mustárra gondoltak. Ez ugyanis elődeinknél olyan költséges és keresett volt, hogy az a vendéglátó, aki megtehette, minden ételhez kérdés nélkül adott belőle – függetlenül attól, hogy a mustár illett-e a recepthez vagy nem.
