Az olyan megállapítások, mint „szégyenében elpirul”, vagy „ki tudnék ugrani a bőrömből” megmutatják, mennyire kapcsolódik egymáshoz a bőr és a lélek. Az öröm, a szégyen vagy a harag miatti pirulás abból adódik, hogy az arcbőr vérellátása rövid időre fokozódik. A rémülettől sápadtak leszünk, mert a vér szív felé áramlása reflexszerűen erősödik.
