Régi kardiológus főorvos ismerősömhöz voltam hivatalos a minap. Ahogy fehér köpenyben ajtót nyitott, kikandikált a mellényzsebéből a mobilja. Köszönés után azonnal és önkéntelenül kiszaladt belőlem a kérdés: „A szíve felett tartja a mobiltelefonját?” Csak egy pillanatra jött zavarba, mielőtt válaszolt: „Nem itt szoktam hordani, mert ha lehajolok, azonnal kiesne a zsebemből.” A jelek szerint nem is érezte szavainak furcsa üzenetét. Ezek szerint aki hivatalból foglalkozik legfontosabb szervünk gyógyításával, semmi kivetnivalót nem talál abban, ha a szívét folyamatosan éri a mobiltelefon által kibocsátott sugárzás.

Persze az is lehet, hogy – egyébként kiválóan felkészült és igazán emberséges – kardiológus ismerősöm biztos abban: semmi baj nem érheti a mobilja miatt. Esetleg nem ismeri az ezzel kapcsolatos tudományos kutatások eredményeit, vagy ha ismeri is, nem veszi komolyan, nem fogadja el őket. (Olvasóink nemrég találkozhattak ezzel a témával, A mobiltelefon és az egészség című cikkünkben.)

Szívgyógyászunk persze – sem hozzáállásával, sem magatartásával – nincs egyedül. Ha villamoson vagy metrón utazom, gyakran figyelek fel hasonló jelenségre. Sokan nem is gondolnak rá, hogy hosszú időn át tartó, esetleg károsító sugárzásnak teszik ki a szervezetüket, ha a mobilt testük érzékeny pontjain, például elöl a szívük, a májuk, a lépük fölött, vagy hátul a derekukon, a veséjük magasságában helyezik el. A veszély akkor is fennáll, ha a készülék csupán készenléti állapotban van.

Az eddigi tudományos kutatások elsősorban a mobiltelefonoknak az agyra, pontosabban az agytumorok kialakulására gyakorolt hatását vizsgálták. Pedig nyilvánvaló, hogy testünk bármely pontja, különösen pedig belső szerveink ugyancsak károsodhatnak az elektromágneses sugárzástól.

Ma már közhelyszámba megy, milyen erős hatást gyakorolnak mindennapi életünkre a különféle sugárzások. Gondoljunk csak arra, milyen fontos, hogy jó helyen van-e az ágyunk, nem fekszünk-e valamilyen sugárzónában (földsugárzás, vízér, Hartmann stb.) Egy-egy napkitörést követően vagy a teleholdhoz közeli napokban, illetve holdtöltekor szervezetünket másféle, erős külső hatás éri, amely elsősorban az idegrendszert, a hormonrendszert és a keringést viseli meg, és közvetve sokféle egészségi problémánkért tehető felelőssé. Aki kételkedik ebben, annak javasolom, nézzen utána a közlekedési balesetek és az erőszakos bűncselekmények statisztikai adatainak. Meg fog lepődni, ha megvizsgálja az ilyen esetek száma és a bekövetkezésük időpontja közötti összefüggést.

De térjünk vissza a mobilhoz. Jó, ha tudjuk: ugyancsak – közvetve – károsíthatja egészségünket, ha a készüléket lezserül letesszük az asztalra az ebédünk vagy a vacsoránk mellé, esetleg csupán pár centire az éppen bevételre előkészített multivitaminunktól. Mindennapi táplálékunkban amúgy is alig van „élő”, vagyis ritkán marad mentes az élelmiszer-ipari és konyhatechnikai eljárások (főzés, mikrohullámú sütő stb.) okozta károsodástól, és ha mégis, akkor jó lenne megkímélni a mobiltelefon által kibocsátott sugárzástól.

(kürti)