Korábban már írtunk a házi gyógyszerkészítésről. A cikkünkre érkezett visszajelzések nyomán most megismételjük, hogy csupán arra buzdítjuk Önöket: a már ismert – nem életmentő! – gyógyszereiket próbálják helyettesíteni a készítmény információját hordozó, „programozott” vízzel, amelyből általában elég egyszerre 6-8 cseppnyit bevenni, pontosabban a nyelv alá cseppenteni. Egyszersmind néhány gyakorlati tippet adunk, hogy minél többen alkalmazhassák ezt az egyszerű, gyakorlatilag ingyenes és általában hatékony módszert.

A rendezett szerkezetű, például előbb lefagyasztott, majd felolvadni hagyott víz (l. előző cikkünket) mennyiségére vonatkozott az egyik kérdés. Mivel a gyógyszer rezgéseivel „programozott” víz csak néhány napig, maximum 2 hétig őrzi meg „memóriájában” a kívánt információt, elegendő kis mennyiségű vizet használnunk, például egy 2 dl-es palackban. Ne töltsük meg teljesen, csak kb. háromnegyed részéig, utána tegyük a mélyhűtőbe. Amikor már gyógyszer helyett használjuk, érdemes hűtőben tartanunk, így hosszabb ideig megőrzi a készítmény információját.

Eredményesebb lesz a víz „programozása”, ha nem csupán egy szem gyógyszert, hanem egy egész levelet helyezünk a víz alá, természetesen a doboza nélkül.

Ha többféle gyógyszert akarunk helyettesíteni „intelligens vízzel”, akkor érdemes mindegyikből külön-külön elkészíteni a vizes változatot. Így ellenőrizhetjük, melyik mennyire „működik”, illetve jobban be tudjuk állítani az eltérő dózisokat.

A legfontosabb kérdés éppen az adagolás. Tapasztalatom szerint a gyógyszer információját hordozó vízből felnőttek heveny (akut) betegsége esetén naponta háromszor 6-8 cseppet érdemes bevenni, pontosabban a nyelv alá cseppenteni, ott tartogatni, majd lenyelni – mindig étkezés előtt 10-15 perccel. Krónikus betegségnél elegendő naponta egyszer vagy kétszer használni a szert, és a dózis is lehet valamivel kisebb, alkalmanként 4-6 csepp.

Az adagolást a legpontosabban ingával vagy más radiesztéziás eszközzel határozhatjuk meg. Ne feledjük, hogy mások adagját mérni mindig egyszerűbb és biztonságosabb, mint ha magunknak akarnánk meghatározni a megfelelő dózist. Az utóbbi esetben ugyanis nehezen tudjuk függetleníteni magunkat a várakozásainktól, előzetes elképzeléseinktől, ezért előfordulhat, hogy nem mérünk pontosan. Nem árt tehát, ha egy családban többen is megtanulják az ingázást…

Vizet egyébként sokféle módon lehet programozni. Az előző cikkemben és itt leírt módszerrel készített víz működése hasonló a homeopátiás szerekéhez, és nem azonos a mentális programozással, mint amilyet pl. az agykontroll alkalmaz. Ott is létezik „programozott víz”, és az is kiválóan hat, de más szinten érvényesül a hatása. Éppen ezért a kétféle módon „programozott víz” nyugodtan használható egy időben, hatásuk jól kiegészítheti egymást.

Végül két fontos tanács. Ne próbálkozzanak a vízből való gyógyszerkészítéssel életmentő gyógyszerek esetén (pl. szív- vagy cukorbetegségben), kockázatos lehet. Ha pedig a gyógyszerüktől korábban megszokott és elvárt hatás többféle adagolási próbálkozás után sem jelentkezne, akkor nincs más hátra, mint hogy visszatérjenek a gyógyszertárban megvásárolható „hagyományos” készítményhez. Jó tudni, hogy a kudarc oka sokféle lehet: például illóolaj jelenléte (leggyakrabban a fogkrémben), összefügghet továbbá a felhasznált víz minőségével, kristályszerkezetével – és főképp azzal, hogy nem sikerült eltalálniuk a megfelelő dózist.

Kürti Gábor