A mai egyetemi orvoslás árnyoldala a krónikus betegségek kezelése. Gyakorlatilag az orvostudomány fejlődése ellenére máig megoldatlan problémát jelentenek a degeneratív betegségek, a rendelkezésre álló terápiák révén csupán a tünetek enyhíthetők, de végleges gyógyulásról nem beszélhetünk. Létezik azonban más út is, amit Dr. Flórián Sándor belgyógyász, homeopata, akupunktőr, holisztikus orvos az elmúlt hetekben megjelent Gyógyulhatsz, ha akarsz! című könyve ismertet. Alább egy hosszabb részletet olvashatnak a kötetnek a bélflórával és a belek eredeti mikroflórája egyensúlyának helyreállításával foglalkozó fejezetéből.

A szervezet védekezőképességének megértése szempontjából fontos megismerkednünk a bélnyálkahártyán helyet foglaló baktériumok összességével, amelyek a bélflórát képezik. A nyálkahártyán találhatók még egyéb mikroorganizmusok is, melyeknek szintén kiemelt szerep jut, ezért velük külön-külön is foglalkozunk.

A bélbaktériumokról szóló ismeretek korántsem nevezhetők teljesnek. A hazai orvosi praxisban terápiás vonatkozásaikat alig 20 éve vesszük igénybe. A nyolcvanas évek közepén csupán a gyermekgyógyászatban alkalmazták ezeket a baktériumokat, főként antibiotikus kezelést követően a bélflóra helyreállítása céljából. Ma többféle készítmény áll az orvosok rendelkezésére, és egyre inkább elterjedő gyakorlat, hogy a flórát egyébként károsító széles spektrumú antibiotikus kezelés mellé ezeket a készítményeket elrendelik a gyógyítók a normál flóra egyensúlyának megtartása érdekében. A bélflóra egyensúlyának helyreállítása önmagában is többféle béltünet megszüntetését teszi lehetővé.

Óriási regenerációs képesség

Ezek a mikroorganizmusok óriási regenerációs képességgel rendelkeznek, képesek meggátolni a bélnyálkahártyán ugyancsak helyet foglaló vírusok, gombák, patogén baktériumok, paraziták szaporodását, képesek az eredeti egyensúlyt helyreállítani és megőrizni. Tekintettel arra, hogy a baktériumok vizsgálata hosszadalmas és költséges, igazán átfogó ismeretekkel nem rendelkezünk a testen vagy a nyálkahártyákon található mikroflórával kapcsolatban, de annyi bátran elmondható, hogy a mikroorganizmusok összességének jelentősége kiemelkedő az egészség megtartása és visszaállítása szempontjából. Jelenleg intenzív kutatás tárgyát képezi a terület, így a jövőben számos új információra számíthatunk a test különböző részein megtalálható mikroorganizmusokkal kapcsolatban.

A bélnyálkahártya kb. 400 négyzetméteres felszínén kb. 4-500-féle baktérium él egymással, valamint a gazdaszervezettel szimbiózist alkotva. Óriási jelentőségüket az adja, hogy a baktériumok száma testi sejtjeink számának tízszerese, tíz a tizennegyediken nagyságrendben fordulnak elő a bélnyálkahártyán. Összes tömegük kb. 1,5-2 kg, a széklet szárazanyag-tartalmának 40-60%-át teszik ki. Létezésük az immunrendszer működése szempontjából kiemelt fontosságú.

A bélnyálkahártya születéskor steril, ám a flóra felépülése 4-6 hetes korra be is fejeződik. Ez alatt az idő alatt települnek be a csecsemő szervezetébe a környezetből és az anya szervezetéből a szoptatás során azok a mikroorganizmusok, amelyek a későbbiekben a flórát fogják alkotni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a flóra tulajdonságai az élet során már nem változnak. Sőt pontosan az a lényege a rendszer működésének, hogy a flórát alkotó mikroorganizmusok rugalmasan tudnak alkalmazkodni az adott egyén életfeltételeihez. Tulajdonságaikat az életkor, a táplálék jellege, az esetlegesen bekerülő gyógyszerek, kemikáliák, környezeti mérgek határozzák meg, így tudnak megfelelni a flórának a szervezet védekezőképességében betöltött szerepének. Döntően anaerob törzsek találhatók a bélrendszerben, életfunkcióik általában nem igényelnek oxigént.

A csecsemő megszületését követően a szoptatás révén, a tárgyak szájba vételével, a belégzések során folyamatosan épül fel a normál flóra. A Bifidobacterium törzsek (Bifidobacterium longum, infantis stb.) az első betelepülők között találhatók, tejsavas váladékuk pedig kedvező feltételeket teremt a további baktériumok megtelepedéséhez, valamint gátolja további kórokozó mikroorganizmusok, vírusok, gombák, paraziták megtelepedését a nyálkahártyán.

A baktériumok tejsavon kívül folsavat, B-vitaminokat, nikotinsavat, biotint és K-vitamint is termelnek.

A következő fontos törzs a Lactobacillusoké (Lactobacillus salivarius, bulgaricus, casei, brevis, plantarum, acidophilus stb.). Sokféle feladatot látnak el ezek a baktériumok, enzimek termelése révén segítik a tápanyagok emésztését, rákellenes anyagokat termelnek, antibiotikus hatású vegyületeket állítanak elő. Laktáz enzim elválasztása révén a tejcukor emésztését is elősegítik.

A normális flóra tagja lehet a védő hatású Streptococcus termophilus, illetve az Enterococcus faecalis, amelynek jótékony és káros hatása is lehet, mérgező vegyületek révén bélgyulladást is kiválthat.

Kórokozó baktériumok is előfordulnak a normál flóra tagjai között, amelyek állandó készültségben tartják az immunrendszer éberségét, ilyenek a Clostridiumok, az E. coli, valamint a Klebsiella és a Proteus törzsek.

Ezek a baktériumok bél-, hüvelyi és húgyúti gyulladást egyaránt okozhatnak, illetve toxinjaik révén általános rossz közérzetet, memóriazavart, fáradékonyságot, haj-, köröm-, bőrproblémákat, a gázképződés fokozása révén pedig hasi puffadást válthatnak ki.

A flóra összetétele függ attól, hogy a csecsemő normál hüvelyi úton vagy császármetszéssel jött-e a világra. Ha a születés hüvelyi úton történt, akkor az első betelepülők között a Bifidobacterium fragilist találjuk. Döntő szerepe van a flóra felépülésében a szoptatásnak, mert az anyatejben található oligoszacharidok a betelepülő baktériumok tápanyagául szolgálnak, segítve ezzel a nyálkahártyán való szaporodásukat. Tápszerrel táplált csecsemő esetén ez nincs így. A környezeti hatásoknak megfelelően végül az egyénre jellemző flóra alakul ki.

Sokan a bélben található gombákat a normál flóra tagjainak tartják, ami semmiképp sem helytálló így, hiszen arról van szó, hogy a környezetben található gombák közül több faj is bejut a szervezetbe, és legyőzve a savi gyomortartalom és az emésztőenzimek védő hatását, a vastagbélben telepszik meg. Az emberek 70-80%-ánál a bélrendszerben kimutathatók gombák, de ezek rendkívül kis mennyiségben fordulnak elő, így betegségtüneteket nem okoznak. Ha betegségtünetek alakulnak ki, akkor a helyes kezelés kiválasztásához a bélben levő kórokozók mennyiségi meghatározása is szükséges, és tekintettel arra, hogy ez meglehetősen nehézkes, az elszaporodó gombáknak, vírusoknak vagy parazitáknak a tünetek kialakulásában játszott kóroki szerepe sok esetben nem bizonyítható a hagyományos orvosi vizsgálatok révén.

A bélflóra összetétele

A bélflóra összetétele az emésztőtraktus területén más és más. A gyomorban a savas környezet ellenére is jól érzik magukat a Gram-festés szerint pozitív, oxigéndús környezetet kedvelő baktériumok, amelyek közé a Streptococcusok és a Staphilococcusok tartoznak, de igen kis mennyiségben Lactobacillusok is megtalálhatók itt. A gyomorban található az utóbbi időben gyakorta vizsgált és többször is kimutatott, a szakvéleményeket erősen megosztó Helicobacter pylori is. Általánosan elfogadott, hogy jelenléte fekélyre vagy gyomorrák kialakulására hajlamosít, ezért feltétlenül ki kell irtani. Az én véleményem az, hogy ez a kórokozó a panaszokért önmagában nem tehető felelőssé, és hogy a kiirtására adott kombinált antibiotikus terápia több kárt okoz a szervezetnek, mint amennyit használ, ugyanis az esetlegesen korábban már károsodott flóra további károsodást szenved, így ez számos panaszt felerősít, valamint gyengíti az immunrendszer működését, elősegítve ezzel újabb kórokozók megtelepedését a szervezetben.

A vékonybél felső szakaszán a bélflóra hasonló a gyomoréhoz, Gram-pozitív alakok és anaerobok egyaránt megtalálhatók, lejjebb pedig Gram-negatív baktériumokkal is találkozhatunk. Ide tartoznak a Bifidobacteriumok, a Bacteroides család tagjai, a Clostridiumok és a Fusobacteriumok is.

A vastagbélben már döntő az anaerobok, oxigént nem igénylő baktériumok túlsúlya, a fentieken kívül az Enterococcusok, Enterobacteriaceae, Eubacteriumok, Peptococcusok, Peptostreptococcusok fordulnak elő.

A baktériumok feladatai

A baktériumok, feladatukat tekintve, többféle funkciót látnak el, tömegüknél fogva elősegítik a nyálkahártya mechanikus védelmét, enzimek termelése révén részt vesznek a tápanyagok emésztésében, K- és B-vitaminokat termelnek, segítik a nyomelemek felszívódását, így a kalcium, a vas és a magnézium felszívódását is. A nyálkahártyasejtek épségét védik, elősegítik regenerációjukat, trofikus (a táplálkozással kapcsolatos – A szerk.) hatást fejtenek ki az immunrendszerre.

Itt is meg kell azonban jegyezni, hogy a normál flóra tagjai az immunrendszert ellenanyag-termelésre késztetik. Gátolják a flóra szempontjából idegen kórokozók bejutását a szervezetbe és megtelepedésüket a nyálkahártyán, így a kórokozó vírusok, gombák és paraziták ellen is hatásos védelmet jelentenek.

A vastagbél kezdeti szakaszán enyhe savas közegben szénhidrátmaradványok bontását végzik, míg a végbélnyílás felé haladva a közeg lúgos irányba tolódik, és a fehérjealkatrészek bontása kerül előtérbe.

Hatásuk szempontjából a baktériumok három csoportba oszthatók a bélrendszerben. Az első csoportba olyan baktériumok tartoznak, amelyek számos káros hatást fejtenek ki a szervezet működése szempontjából, gázokat termelnek, hasmenést vagy székrekedést okoznak, bélnyálkahártya-gyulladást hoznak létre, toxinjaik révén májkárosító hatásuk van, sőt akár rákkeltő hatású vegyületeket is termelhetnek. Ide elsősorban a Proteus és Staphilococcus törzsek, a Pseudomonas aeruginosa és a Clostridiumok tartoznak.

Az egyértelműen jótékony csoportot a Bifidobacteriumok és a Lactobacillusok jelentik, de ide tartoznak az Eubacteriumok is. Tejsavtermelésük révén gátolják a patogén kórokozók, baktériumok, vírusok, gombák, paraziták szaporodását, az immunrendszer működését serkentik, vitaminokat szintetizálnak, segítik a tápanyagok lebomlását és felszívódását. Képesek csökkenteni a vér ammóniatartalmát és a vérzsírszintet is.

A harmadik csoportba azok a baktériumok tartoznak, amelyek jó és rossz tulajdonságokkal egyaránt rendelkeznek, ide az E. coli, a Streptococcus, az Enterococcus, a Bacteroides törzsek tartoznak.
Ennyit tehát a normál bélflóra felépítéséről és működéséről.

A patogén flóra

Mi történik akkor, ha ez a rendszer zavart szenved, és működése felborul? Mi történik akkor, ha az egyébként is jelen lévő, kisszámú, de egyértelműen kórokozó baktériumok, gombák vírusok, paraziták szaporodásnak indulnak? Egészségünk szempontjából ennek óriási jelentősége van.

A csecsemőkorban kialakult flóra épsége nagyban befolyásolja a környezethez való alkalmazkodásunkat, immunrendszeri működésünk épségét.

Az, hogy kezdetben milyen mikroorganizmusok telepedtek meg a bélnyálkahártyán, a későbbiekben döntő módon határozza meg egészségi állapotunkat. Szintén rendkívül fontos, ha az alakulóban lévő bélflórát negatív tényezők, például antibiotikus kezelés károsíthatja.

A károsító tényezők közül elsősorban a gyógyszerek hatását kell figyelembe venni, ezek közül is elsősorban az antibiotikumok, a hormontartalmú szerek, a szteroid típusú gyulladáscsökkentők, valamint a fogamzásgátlók hatását. Általános gyakorlattá kellene tenni, hogy antibiotikum szedését mindig flórapótló kezelést biztosító probiotikus készítmény szedése kísérje.

A flóra épsége szempontjából károsító hatása van a tartós székrekedésnek és hasmenésnek, a helytelen táplálkozásnak, a túlzott alkoholfogyasztásnak és a dohányzásnak.

Nagyon fontos, hogy manapság a túlzott mértékben adott savkötők és az emésztőnedvek termelését csökkentő gyógyszerek is veszélyeztetik a normál flórát azáltal, hogy csökkentik a sav- és a bélnedvtermelést, amelynek egyik feladata a szájüregen át bejutó kórokozók semlegesítése lenne.

Amennyiben tehát a normál flórát alkotó mikroorganizmusok egymáshoz viszonyított aránya kóros irányba mozdul el, valamint az egymással és a gazdaszervezettel szimbiózisban élő mikrobák mellé patogén csírák, kórokozó baktériumok, vírusok, gombák, paraziták települnek be, akkor diszbakteriózisról vagy diszbiózisról beszélünk. Az egyensúlyzavar szempontjából legnagyobb jelentősége a vastagbél diszbakteriózisának van, de hasonlóan fontos a kialakult egyensúlyzavar a bőrön, a hüvelyben vagy egyéb nyálkahártyákon is.

A kialakult egyensúlyzavar következménye az a tünetegyüttes, amely már nem tulajdonítható kizárólag egyik kórokozónak sem.

Rendkívül sok tünet alakulhat ki. Ezeket a tüneteket mai természetgyógyászati szóhasználat szerint leggyakrabban a bélben elszaporodó élesztőgombáknak tulajdonítják és candidiázisként vagy candidózisként írják le.

Véleményem szerint ez a nézet nem állja meg a helyét, hiszen annál sokkal összetettebb problémáról van szó, minthogy a kialakuló kórképet csupán a gombák és bomlástermékeik rovására lehetne írni.

Éppen ezért a terápia legfontosabb eleme nem az egyes kórokozók, adott esetben gombák speciális gyógyszeres visszaszorítása kell hogy legyen, hanem legfontosabb tevékenységként az eredeti mikroflóra egyensúlyát kell helyreállítani. Nem nélkülözhető természetesen a kezelés során a szervezet méregtelenítése és az immunrendszer működésének helyreállítása sem.

(Folytatjuk)

* * *

Dr. Flórián Sándor: Gyógyulhatsz, ha akarsz! című könyve 2500 Ft + csomagolási és postaköltség áron megrendelhető. Telefon: 06 (1) 214-9833, 06 (20) 412-3704. E-mail: gyogyulhatsz@freemail.hu