A látástréning komolyságát mi sem bizonyítja jobban, hogy szemorvos dolgozta ki immár 100 éve, és ma is legalább olyan hatékony, mint a múlt század elején. Sajnos az igazi titkaival csak kevesen vannak tisztában, a mai orvoslás hivatalosan nem ismeri el, és a könyvek is inkább valami másról beszélnek, mint a valódi, az eredeti tiszta forrásról. Az is igaz, hogy az egészséges nézési szokásokat manapság nehezebb fenntartani, mint akárcsak 30 évvel ezelőtt. A komputer, a kontaktüveg vagy a televízió feltalálása óta a merev, egészségtelen nézési szokásokat sokkal hamarabb „megtanuljuk”, mint dr. Bates New York-i szemorvos idejében (1860–1931). Alább arról lesz szó, hogy egy – a kancsalságot szemüveggel korrigáló – fiatal lány miként tanult meg néhány hét alatt szabad szemmel jól látni és élni.

Boglárka 19 éves. A legrosszabb időszakban vette fejébe, hogy megszabadul szemüvegétől. Éppen vizsgaidőszak előtt áll az ELTE bölcsészkarán, hát azt javasoltam (november 1-jén), hogy inkább utána próbálkozzon a tréninggel.(Jobb o. +3,75 +1,5 cyl, 90 fok; Bal o. +2,0, +2,0 cyl, 110 fok; távollátás, astigmia, szemüvegben jól korrigált kancsalság).

Ragaszkodott az azonnali kezdéshez. Azt mondta, hogy szerencsére nincs sok tanulnivaló, jól áll a féléve. Hitetlenkedve fogadta, hogy bizony teljesen el kellene hagynia a szemüveget, ha komoly eredményeket akar. Még akkor is, ha az első időkben a kettős látás nagyon zavarni fogja. (Szemüveg nélkül a kancsalok két képet kapnak, emiatt erős fejfájás alakulhat ki, majd az egyik szem vezérszem lesz, a másik látását általában kikapcsolja az agy. Ezért olyan fontos – különösen a gyerekeknél – a folyamatos szakemberi felügyelet, a tréning alatt és utána is!)

Boglárka nem is tudja, hogy épp emiatt hányszor telefonált édesanyja, ismét és ismét megkérdezve, miként lehet szemüveg nélkül előrelépni, ha az orvosok, már nagyon pici kora óta mindig hangsúlyozták, hogy az állandó viselés nélkülözhetetlen.

Ezt a kihívást kevesen vállalják, és a pici gyerekek esetén írásban is tájékoztatom a szülőket, hogy nem mindegy, mit tesznek a szemüveggel szinten tartott szemmel.

Persze míg mi a szabályokat, lehetőségeket firtattuk, próbáltunk kompromisszumra jutni, addig a fiatal szem rettenetesen vágyott a helyes nézési szokások visszatanulására. Már az első kezelésnél – november 4-én – közölte a szorgalmas tanuló, hogy otthon szemüveg nélkül van, és próbálkozik a napi 1 órás szemmunkával. A második alkalom november 18-án volt. Szemüveg nélkül érkezett, szeme egészen egyenesen állt. (Már nem ugrott az orrához, mint addig).

Még szellemképekkel ugyan, de el tudta olvasni a legkisebb betűket, ami különösen nagy szám volt a közeli látásnál. Ezután két e-mail érkezett. „Nem ciki a kettős látás?” – kérdezte mindegyik. A válaszom a sűrűbb szemeltakarásra hivatkozott.

December 17-én egy új hölgy érkezett. Ő volt, csak hirtelen nem ismertem rá, annyira megváltozott. Vidám, határozottabb, fülig mosolygós, gyönyörű teremtés! Szemüveg sehol! A sztereo mérések kiválónak bizonyultak, és a gyerekember éppen olyan tünetmentesnek, mint hat hete szemüvegben. Átvettük a további teendőket, hogy az ideiglenes gyógyulást tartóssá tegyük. Mikroszkopikus méretű betűket kapott, meg kell tanulnia direkt bandzsítani, és a rossz körülményekhez is alkalmazkodni (gyakorlatok rossz fényviszonyok között, 5-10 cm-re lévő szöveg „olvasása”, felidézése és a memóriában való megtartása). Mivel napi 2 órát is elgyakorolgat, és annak nagy részét bele tudja vinni a hétköznapi életbe, egy-két kezelés múltán egyedül lehet őt hagyni. Megtanulta a lényeget. Tudja, hogy a látás az agy munkája, és kontroll alatt kell tartani. Boglárka észre fogja venni, hogy az egyetemet így sokkal lazábban lehet venni, mint szemüvegben. Kívánjunk neki szem-sikerekben gazdag esztendőt.

Budapest, 2006. január

Vén Péter
szemtréner
www.szemtorna.hu
www.eyetraining.hu
Tanácsadónk – kérdezzen tőle!