Ki ne hallotta volna nap mint nap, hogy „a tej egészséges” vagy „tápanyagokban gazdag”, „a gyermekek számára fontos” stb… Sajnos az alábbiak szerint pont az ellenkezője az igaz. Kérem, fordítson egy kis időt erre a cikkre. Mindig az váltja ki a legnagyobb megdöbbenést és kételyt, amit nem a többség hangoztat vagy csinál. Az alábbi tények nagyon befeketítik a tejet. Ha a fenti reklámszövegek igazak volnának, akkor könnyű lenne igazolni a valódiságukat. Vegyük csak sorra ezeket a vizsgálati eredményeket! E cikk szerzője, Pusztai Árpád, tudományos forrásokra utalva, megkérdőjelezi a tej több ilyen, egészségesnek hitt tulajdonságát. Pusztai Árpád magyar származású, világszerte ismert biokémikus, akinek korábban már közöltük írását a szója egészségkárosító hatásairól.

„Vajon a tejet nem egy kémiai, biológiai és baktériumkoktélnak kellene-e hívni?”
Dr. Robert M. Kradjian, orvos

Meghökkentő adatok

Ha a tej és a tejtermékek valóban egészségesek, akkor minél rendszeresebben fogyasztva belőlük, az egészség annál kicsattanóbbá kellene hogy váljon. De a felmérések hidegzuhanyként hatnak, és ennek az ellenkezőjét mutatják.

Dr. Robert M. Kradjian orvos a honlapján kifejti, hogy a szakirodalom például 1988 és 1993 között 2700 tanulmányban foglalkozott a tejjel a „gyógyászat” címszó alatt. Ebből ő személyesen közel 500-at vizsgált meg. Ezt írta:

„Hogyan foglalhatnám össze ezeket a cikkeket? Még a borzalmas minősítésnél is rosszabbak egy picivel. Először is, egy szerző sem beszélt a tehéntejről mint mellékhatás nélküli, kiváló ételről és mint »teljes értékű ételről«, mint ahogy azt az ipar elhitette velünk. A megjelent tanulmányok fő fókuszában ezek voltak: bélgörcs, bélfertőzés, belső vérzés, vérszegénység, allergiás reakciók csecsemőknél és gyerekeknél, valamint fertőzések mint például Salmonella. Még baljóslatúbb a szarvasmarha fehérvérűség vírusától való félelem, vagy a szarvasmarha BIV (bovine immunodeficency virus) nevű AIDS-szerű virusától, valamint a gyermek-cukorbetegség előidézésével való kapcsolatától. A tejben levő vérrel és fehér (genny-) sejtekkel, valamint a benne levő kémiai anyagok, permetek egész sorával is foglalkoztak. Gyermekeknél ezek a problémák merültek fel: allergia, fül- és mandulafertőzés, ágybavizelés, az asztma súlyosbodása, bélvérzés, görcsök és 1-es típusú cukorbetegség. A felnőtteknél a problémák inkább a szívbántalmak és ízületi gyulladás, allergiák, homloküreg-gyulladás és a sokkal komolyabb fehérvérűség, meg a lymphomában és rákban való közreműködése.”

A tehéntej hatása a cukorbetegség előidézésében

Finnország vezet az egy főre eső tejfogyasztásban, és ott a legnagyobb arányú az inzulinfüggő cukorbetegek száma is. (Forrás: New England Journal of Medicine – 1992. július 30.)

Finn, olasz, amerikai, japán, kínai tudósok kimutatták, hogy a tehéntejben levő fehérjék a szervezetet antitestek képzésére serkentik, amelyek a hasnyálmirigy inzulintermelő béta-sejtjeit tévedésből megtámadják és lerombolják, mert azok nagyon hasonlítanak bizonyos tejfehérjékre. Ezek a béta-sejtek termelik az inzulint. Minél fiatalabb korban éri a testet ez a hatás, annál maradandóbb az elváltozás, és annál nagyobb az esélye az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásának azoknál, akik genetikailag gyengébbek.

A tejben sok a kalcium = erős csontok?

Ez a tévhit a legerősebb. Sajnos nem igaz! A tapasztalatok pontosan az ellenkezőjét mutatják. Csak összehasonlításul: az emberi tejben van a legkevesebb fehérje, és 4-szer kevesebb kalcium van, mint a tehéntejben, azaz a csecsemőknek csak ennyi kell.

Az angliai dr. Hegsted kimutatása szerint azokban az országokban messze nagyobb arányú a csontritkulásos esetek száma, ahol igen jelentős a tejtermékek fogyasztása. Ha valaki ezt genetikai okokra fogva eltussolná, akkor az országokon belüli vagy ugyanazon népcsoportok más-más országból származó eredményei is ezt támasztották alá (pl. kínai – hongkongi adatok stb.).

Egy 1994-es ausztrál felmérés szerint a tejtermékeket rendszeresen fogyasztó idősek körében kb. kétszer annyian szenvedtek medencecsonttörést, mint akik nem fogyasztottak tejtermékeket. Egy még jelentősebb harvardi tanulmány 12 éven át 77 761 nőt vizsgált meg: azoknál, akik napi 3-szor ittak tejet, nagyobb arányú volt a csontritkulás és több csonttörést is szenvedtek.

Az okok kettős eredetűek. A tejben levő kalcium a szervezet számára egyrészt hasznosíthatatlan környezetben van. Másrészt az állati eredetű, felesleges fehérjemennyiség megnöveli a szervezet kalcium iránti szükségletét, hogy semlegesítse a savas fehérjék lebontott részeit, ezáltal felemészti a csontokat. Egy életen át tartó, többnyire állati eredetű fehérjére (pl. tejtermékek, húsok) épülő táplálkozás lassan „felfalja” a csontokat. Ezzel szemben a növényi eredetű fehérjére építő táplálkozásnál jelentősen erősebb lesz a csontrendszer keménysége. Azaz az első és legfontosabb étkezési lépés: visszafogni vagy megszüntetni az állati eredetű fehérjéket tartalmazó ételek fogyasztását, amelyek többek között szívpanaszokat, magas vérnyomást okozhatnak és hozzájárulhatnak a rák keletkezéséhez is. Tehát az a mondás, hogy a tej hasznos mint fehérjeforrás, így nem igaz. Éppen emiatt (is) káros.

William B. Grant, Ph.D. az Alternative Medicine Review-ban kifejti, hogy a kis zsírtartalmú tej (ami még így is jelentős mennyiségű fehérjét tartalmaz) is ártalmas, mert egyrészt a csökkentett méretű molekulák könnyebben bejutnak a vérkeringésbe, másrészt pedig az ilyen tejnek nagyon kevés a B-vitamin-tartalma. Minden ilyen fehérje lebontásánál, a B-vitamin hiánya miatt, hozzájárul a homocisztein felhalmozódásához, ami szívpanaszokhoz vezet.

Dr. Julian Whitaker orvos, aki a világ egyik legolvasottabb egészségügyi hírrovatait („Health & Healing”) szerkeszti, ezt írta:

„…Ha azt akarod, hogy erős csontjaid legyenek, akkor ne igyál tejet… Az a kijelentés, hogy a tej egészséges számodra, összehordott badarság. Míg a gyümölcsök, zöldségek és a teljes őrlésű magok dokumentáltan csökkentik a szívroham, a magas vérnyomás és a rák esélyét, a tejtermékek széles körben hangoztatott egészséges hatása legjobb esetben is erősen megkérdőjelezhető. Valójában a tejtermékek egyértelműen összefüggésbe hozhatók a csontritkulással, szívpanaszokkal, elhízással, rákkal, allergiákkal és a cukorbetegséggel. A tejtermékek mindennek mondhatók, csak egészségesnek nem.”

Váladéktermelődés, légúti nehézségek, allergia, bélgörcs

Dr Norman W. Walker szerint nagyon könnyű felismerni a legnagyobb tejfogyasztókat: ők azok, akik legtöbbet szenvednek a megnövekedett nyálkatermelődés miatt, pl. „folyó orr”, sok krákogás, nehezebb légzés.

A tej allergiái bizonyos gyermekeknél jelentkeznek a leghevesebben: szinusz (arcüreg – A szerk.) problémák, az asztma súlyosbodása, hasmenés, vashiány okozta vérszegénység (a tehéntej sokkal kevesebb vasat tartalmaz, mint az emberi tej), erős bélvérzés, fáradtság, viselkedészavarok formájában. A hat éven aluliak krónikus fülfertőzéseinek kb. 40 %-át a tej allergiái okozzák dr. Julian Whitaker orvos szerint.

Tüdőrák, vastagbélrák, petefészekrák

A tej maga nem okoz rákot, de elősegíti olyan környezet megjelenését a szervezetben, amely a rákos sejtek kialakulásának kedvez. Yasuo Kagawa, japán biokémikus 1978-ban egy tanulmányban a következő megdöbbentő adatokat közölte:

Míg 1950 és 1975 között Japánban az egy főre eső tej- és tejtermékfogyasztás 38%-kal nőtt, addig a szívrohamok száma 35%-kal nőtt, a mellrákos esetek száma 77%-kal emelkedett, a vastagbélrák is 77%-kal nőtt, a tüdőrákos megbetegedések száma pedig 300%-kal növekedett. Természetesen minden nem írható csak a tej számlájára, de az adatok valóban megdöbbentőek.

1989. április 15-én a Nemzetközi Rák Magazin beszámolt a Roswell Park-beli 569 tejfogyasztó és 569 kontrollszemély vizsgálatáról. A tanulmány szerint kétszeres volt a tüdőrák, 3,1-szeres volt a petefészekrák, 2,49-szeres a prosztatarák megjelenésének az esélye a tejfogyasztóknál.

Norvégiában 1422 személyt vizsgáltak 11 és fél éven át. Azok körében, akik naponta 2 vagy több pohár tejet ittak, 3,5 szer több volt a nyirokszervi rákos megbetegedések száma, amit az okozhat, hogy bizonyos állati fehérjék emésztésénél antigén (ellenanyagképző) fehérjetöredékek jutnak keresztül a bélrendszer nyálkamembránjain.

A tejcukor- (laktóz-) érzékenység, allergia

Az emberi test 4-5 éves korig termel tejcukrot lebontó enzimeket, majd beszünteti az ilyen enzimek termelését. Melyik épeszű emlős az, aki még ezután is „szopni” akar? Az állatvilágban ez ismeretlen, csak az emberek fogyasztanak később is tejet, ráadásul egy más fajét.

A sötét vagy fekete bőrű emberek rendkívül túlérzékenyek a tejcukorra. Legkevésbé a fehérbőrűek érzékenyek, persze egyénenként különbözően. Feltevések szerint az emberiség kb. fele túlérzékeny a tejcukorra, akiknél ez hasmenést, erős gáztermelést, hasi görcsöket válthat ki.

Baktériumok

Ezek egész garmadája, veszélyesebbnél veszélyesebb fajtái kerülhetnek a tejbe vagy szaporodhatnak el benne.

Csak néhány a legtöbb bajt okozók közül: Salmonella, E. coli, Staphylococcus, TBC, BLV („bovine leukemia virus”) a szarvasmarha fehérvérűség vírusa (ez az amerikai tehenek 3/4-ében benne van), a sejtfal nélküli paraTB (vagy másnéven MAP „Mycobacterium avium subspecies paratuberculosis”) vírus, amely a legújabb tanulmányok szerint a „gyógyíthatatlan” (emberi) Crohn-kór okozója (az USA-ban tömegesen fertőz) stb.

A két leghírhedtebb tehénbetegség a BIV („bovine immunodeficiency virus”), ez a „gyógyíthatatlan tehén AIDS”, meg a BSE („bovine spongiform encephalopathy”), ezek terjedését máig is vizsgálják. Ez utóbbi vírus okozta a „kergekórt”.

Az egyetlen dolog, ami a vírusok és az ember között van, az a pasztörizáció (15 másodpercig 72 °C) . Sajnos ez nem nyújt tökéletes védelmet. India az egyetlen nagy tejfogyasztó ország, ahol a Crohn-betegség ismeretlen, mert ők forralják a tejet. De az alább említett IGF-I-gyel szemben a forralás sem jelent teljes védelmet. Angliában a boltok polcairól vett tejek akár 25%-ában is találtak paraTB vírust szezontól függően, Írországban 19%-ában. Azaz a pasztörizáció bizonyíthatóan nem ad kellő védelmet!

A tudósokat rendkívül megdöbbentette egy kanadai, majd egy orosz jelentés, ezekben először mutatták ki az emberi testben a BIV (a „szarvasmarha AIDS”) ellen formálódott antitestecskéket. (A kutatók számos fertőző betegség jelenlétét úgy tudják csak kimutatni, hogy a szervezet bizonyos antitesteket hozott létre ellenük, tehát jelen vannak már.) Elképesztő még rágondolni is, hogy ez a vírus már leküzdötte a fajok közötti lépcsőt.

Mellrák, prosztatarák

Ha eddig a tej még nem lett volna elég rossz, a Monsanto, a kémiai mamutcég és az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatal (FDA) még inkább azzá tette, mert ez utóbbi engedélyezte a szintetikus rBST („recombinant bovine somatotropin”, ami más néven az rBGH, „recombinant bovine growth hormone”) nevű genetikailag létrehozott tehénhormont, ami kb. 10-25%-kal megnöveli a tej termelődését. Az ezzel kezelt tehenek teje 2-10 szeresen több IGF-I hormont („insulin-like growth factor-I”) is tartalmaz. Ez a növekedési hormon a sors szeszélyéből teljesen megegyezik az emberivel. Az IGF-I nem okoz ugyan rákot, de mint nem kívánatos adalékanyag kimutathatóan elősegíti a rákos daganatok növekedését. A legújabb kutatási eredmények szerint a legnagyobb IGF-I koncentrációval rendelkező nőknél 7-szeresen megnövekszik a mellrák esélye, a férfiaknál meg 4-szeresen a prosztatarák esélye, továbbá megnövekszik a vastagbélrák esélye is, mert az IGF-I egy része képes behatolni a bélbe, ugyanis a tej kazein jelenléte meggátolja a teljes emészthetőségüket. A baj nem jár egyedül, a tehenek egészsége szintén megviseli a kapott szintetikus hormonokat, tőgyfertőzést okozva. A gazdák kénytelenek antibiotikumokat adni a jószágoknak, ami szintén belekerül a tejbe.

Robert Cohen a könyvében neveket említve, dokumentumokkal is igazolja, hogy a Monsanto milyen mértékben hamisított meg mérési eredményeket az rBGH egészségre kifejtett hatásairól, félrevezetve számos tudóst és a nyilvánosságot.

Két FOX tévés riporter (Steve Wilson, Jane Akre) nyíltsága miatt elveszítette állását Floridában, mert a Monsanto nyomására a FOX tv menesztette őket. A riporterek a szarvasmarha növekedési hormon sötét oldalát tervezték bemutatni. E két riporter pert indított a tévéállomás ellen, és meg is nyerték azt 2000. augusztus 18-án. Egy év múlva Goldman környezetvédelmi díjat is nyertek azért az erőfeszítésükért, amit az rBGH egészségre gyakorolt hatásainak nyilvánosság elé tárásában fejtettek ki.

Végszó

Rod Chiodini foglalta össze mindezt frappánsan: „Amit észre kell hogy vegyünk, az a tény, hogy a gyógyászatban sok politika van. Nem azon múlik valami is, hogy tudod-e azt igazolni, hanem hogy a gyógyászati szakma el akarja-e azt fogadni, vagy sem.”

A tej mentségére talán csak azt lehet mondani, hogy a kazein kivonatából erős ragasztót lehet készíteni.

A tehéntejjel nem érdemes hazardírozni, minden kis mennyisége ártalmas. Egy biztos: ezzel az információval felfegyverkezve saját magunk dönthetjük el, hogy ki akarjuk-e tenni magunkat ennek a sorozatos veszélynek, vagy sem. Én már döntöttem, most Önön van a sor.

E sorok írása óta értesültem egy másik hasznos, tejből is kivonható származékról, aminek a neve: laktoferrin. Bár a laktoferrines kutatások igen biztatóak, a tejfogyasztás rizikói túlságosan nagyok a benne levő hasznos laktoferrinhez képest, és ez utóbbit inkább kivonat formájában javaslom fogyasztásra, amit csak kis hőkezeléssel, fagyasztás nélkül állítottak elő, serkentőszerek, antibiotikumok nélkül, és legelőn nevelt tehenek szöcstejéből kivonva, mert a tehéntejben csak nagyon kis mennyiség van.

Dr. Pusztai Árpád