A látástréning komolyságát mi sem bizonyítja jobban, hogy szemorvos dolgozta ki immár 100 éve, és ma is legalább olyan hatékony, mint a múlt század elején. Sajnos az igazi titkaival csak kevesen vannak tisztában, a mai orvoslás hivatalosan nem ismeri el, és a könyvek is inkább valami másról beszélnek, mint a valódi, az eredeti tiszta forrásról. Az is igaz, hogy az egészséges nézési szokásokat manapság nehezebb fenntartani, mint akárcsak 30 évvel ezelőtt. A komputer, a kontaktüveg vagy a televízió feltalálása óta a merev, egészségtelen nézési szokásokat sokkal hamarabb „megtanuljuk”, mint dr. Bates New York-i szemorvos idejében (1860-1931). A következő történet azért tanulságos, mert egyértelműen bizonyítja, hogy elsősorban az iskola okozza a helytelen nézési szokások kialakulását.

Misit 2003 novemberében hozták el első alkalommal, amikor a Petőfi Rádió szokásos éjszakai természetgyógyászati műsorában hallottak a szemtréningről. Az akkor hatéves fiú még nem kezdte el az általános iskolát. Már egy éve szemüveget hordott, kancsalság miatt. Amint levette a szemüveget, a hibás szem beugrott, és a látása sem volt éles. Két alkalommal jött el kontrollra, és mindig kitaláltunk valami mesébe burkolt gyakorlatot mini betűkkel, a napfénykúrával vagy éppen a szemeltakarással kapcsolatban.

Misi szeme február elejére, tehát három hónap alatt kiegyenesedett és a normális látás két-háromszorosára is képes volt, akár külön-külön szemmel is. Kértem a szülőket, hogy az általam „mért” eredményt orvossal is kontrolláltassák – hiszen a természetgyógyász nem diagnosztizál! –, s ha nincs gond, akkor az iskola elkezdésekor szükséges a kontroll az új élethelyzet okán.

Iskolakezdés helyett két év múlva, a múltkor csörgött a telefon. Az apuka elpanaszolta, hogy azért nem jelentkeztek két évig és a szemorvost sem keresték fel, mert „nem láttak bajt”, de most a fiú egyik szeme mintha gyöngülne. Valóban, bár a szem látszólag továbbra is párhuzamos, a szemtükör és a szteroszkóp kimutatta a rejtett hibát. Az iskola alatt keletkezett a probléma, hiszen ott mereven kell nézni a táblát, a képeket, a tanárt. A tudás megszerzése sajnos lassítja a szem mikromozgásait, és az esetek legnagyobb részében az alsó tagozatos években alakul ki valamilyen szemgond. Misi sasszeme tehát nem a régi, rá kell dolgozni. Szerencsére nyár van, így könnyebb lesz utolérnie az egészséges nézési szokásokat. (A fejlődésről a későbbiekben beszámolunk – A szerk).

Az eset bizonyítja, hogy a szülők, a szemtréner felelőssége is nő a látástréninggel kapcsolatban, és talán többet kellene az iskolákban is vizsgálni, hogy az egyre növekvő teher ne rontsa el minden negyedik tanuló szemét 16 éves koráig.

Tehát a rossz nézési szokások kényszere az iskolai terheléssel párhuzamosan egyre nő, így a szemtréninggel gyógyult fiatal eseteknél számítani kell a visszaesésre, míg az idősebb korosztálynál ettől nem kell tartani.

Persze eme régi-új utakon menetelni nagyon nehéz. Mert bár dr. Bates módszere 100 éves, az orvostudomány és a közvélemény még mindig ott tart, hogy a látásproblémák nem gyógyíthatók, és a szemüveg erőssége évenként akár fél-egy dioptriával is nőhet az iskoláskorban.

Budapest, 2006. augusztus

Vén Péter
szemtréner
www.szemtorna.hu
www.eyetraining.hu
Tanácsadónk – kérdezzen tőle!