A szervezet ómega-3 szintje szoros kapcsolatban áll az agy szerotoninszintjével. Ha a depresszió összefügg az ómega-3 hiányos táplálkozással, akkor vajon az ómega-3 pótlása antidepresszáns hatású volna? Erre a kérdésre is keresi a választ cikkünk szerzője.

Sokakat meghökkentő közlemény jelent meg 2006 júniusában a világ egyik legrangosabb pszichiátriai szaklapjában, a Journal of American Psychiatry-ban Elisabeth Sublette, a Columbiai Egyetem pszichiátere és az alkoholambulanciát vezető Joseph Hibbeln pszichiáter/lipid-biológus, valamint munkatársaik tollából. Két éven át követték az egyetem ambulanciáján kezelt 33 depressziós betegüket, azt vizsgálva, vajon a felvétel napján a vérükben kimutatott ómega-3/ómega-6 zsírsav arány alapján a „magas ómega-3 szintű” és az „alacsony ómega-3 szintű” csoportokba sorolás alapján előrejelezhető-e az esetleg bekövetkező öngyilkosság. A vizsgált két év alatt bekövetkező 7 öngyilkossági eseményből (5 kísérlet, 2 végzetes) hatot az „alacsony ómega-3 szintű” csoportba soroltak követtek el. Mivel a vér ómega-3-tartalma a klasszikus öngyilkossági rizikófaktoroknál (mint. pl. korábbi öngyilkossági kísérletek, mániás-depressziós betegség fennállása) is pontosabban előre jelezte az öngyilkossági veszélyt, a szerzők úgy vélik, az ómega-3 kiegészítő kezelés fontos szerepet játszhat a jövőben az öngyilkosságok megelőzésében.

Az eredmény persze nem meglepő annak fényében, hogy 2001-ben Joseph Hibbeln finn kollégáival végzett közös vizsgálatában kimutatta, hogy a sok halat fogyasztók 50%-kal kisebb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot. Egy 2004-es, japán orvosok által Kínában lefolytatott vizsgálatban pedig 100 öngyilkossági kísérletet elkövető és 100 balesetet elszenvedett összehasonlításával ugyancsak megerősítették, hogy az öngyilkossági kísérletet elkövetők vérében jelentősen kevesebb ómega-3 található. Amikor a vér ómega-3 tartalma alapján négy csoportba osztották a vizsgált betegeket, a legalacsonyabb ómega-3-szintet mutatók közt nyolcszor gyakoribb volt az öngyilkossági kísérlet, mint a legmagasabb ómega-3 szintet mutató csoportban.

Eszkimóknál ismeretlen

40-50 éve kezdtek felfigyelni arra, hogy miközben a civilizált világban egyre nő a szív- és érrendszeri eredetű halálozás, addig a jóformán csak tengeri állatokat fogyasztó eszkimók körében ez a betegség szinte ismeretlen. Bebizonyosodott, hogy az ómega-3-nak nevezett esszenciális, vagyis a szervezet által elő nem állítható, de normál működéséhez nélkülözhetetlen zsírsavcsoport a védőfaktor. Míg táplálkozástani kutatások szerint elődeink táplálékában az ómega-3 és a szintén fontos ómega-6 zsírsavak 1:1 arányban voltak találhatók, mára, a növényi olajok és állati húsok túlzott fogyasztása miatt, ez az arány 1:20-hoz közelít, vagyis – állítják a táplálkozáskutatók – a civilizált világ, miközben látszólag túltáplált, valójában ómega-3 hiányban szenved, és ez számos civilizációs betegség egyik oka lehet. A hatvanas-hetvenes évek epidemiológiai kutatásai arra is rámutattak, hogy ahol magas a szív- és érrendszeri halálozás, ott ugyancsak gyakori a depresszió, és ahol a nagy halfogyasztás miatt alacsony a szívhalálozás, ott a depresszió is igen ritka.

Joseph Hibbeln és Norman Salem amerikai kutatók fogalmazták meg 1995-ben először az American Journal of Clinical Nutritionban azt a hipotézist, hogy az ómega-3 hiánynak oki szerepe lehet a depresszió, a mániás-depresszió és a szülés utáni depresszió kialakulásában. A halfogyasztás mértéke és a depresszió gyakorisága közt szoros, fordított irányú kapcsolatot mutattak ki. 1998-as adataik szerint az USA-ban 24 kg az évente egy főre jutó tengeri eredetű táplálék, Németországban 13 kg, míg Japánban 73 kg. Ennek megfelelően az USA-ban a lakosság 3%-a, Németországban 5%-a depressziós, míg Japánban csak 0.1% – a különbség harmincszoros-ötvenszeres. A szerzők – az addigi szórványos kutatási adatokat összefoglalva – rámutattak, hogy az agysejtek egymás közti finom, összehangolt kommunikációja DHA-ból és EPA-ból felépülő membránokon és receptorokon keresztül történik. Ómega-3 hiány esetén e fontos sejtelemek a rugalmatlanabb ómega-6-ból épülnek fel, így az idegsejtek s összességében az agy működése károsodik. Hasonlattal élve, olyan ez, mint amikor egy bonyolult elektromos hálózatban zavarok támadnak a hibás csatlakozások miatt.

Hangulatstabilizáló szerek helyett

Hibbeln és Salem publikációjával egy időben Andrew L. Stoll amerikai pszichiáter német kutatótársával azt vizsgálta, mivel lehetne a sok mellékhatással járó, úgynevezett hangulatstabilizáló szereket, mint pl. a lítiumot helyettesíteni. E szereket mániás-depresszióban alkalmazzák a betegség kiújulásának megelőzésére. Döbbenten és hitetlenkedve tapasztalták, írja Stoll a világhírű „Ómega-3 kapcsolat” című könyvében, hogy az ómega-3 biokémiai tulajdonságai alapján hatásos hangulatstabilizálónak ígérkezett. A mániás-depressziót vagy másként bipoláris (kétpólusú) betegséget összehasonlítva az unipoláris (egypólusú) depresszióval, sok szempontból másnak és genetikailag meghatározottabbnak tekintik. Joseph Hibbeln munkatársával 2003-as tanulmányukban azonban kimutatta, hogy a bipoláris betegségcsoport előfordulási gyakorisága ugyancsak a halfogyasztással függ össze. Míg adataik szerint Magyarországon az évi 15 kg halfogyasztás mellett a bipoláris betegségek 5,5%-os gyakoriságot mutatnak, addig Puerto Ricóban 35 kg halfogyasztással ez 1%-os, Izlandon pedig 115 kg-os halfogyasztással 0,2%-os gyakoriság jár együtt.

Vajon az epidemiológiai adatok sugallta összefüggés igazolható-e depressziós betegeknél? Egy ausztrál kutatócsoport depressziós betegek vizsgálatával már 1996-ban kimutatta, hogy minél alacsonyabb a vérben az ómega-3, illetve minél magasabb az ómega-6/ómega-3 arány, annál súlyosabb a depresszió.

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus, tudományos munkatárs

A cikk teljes szövege itt olvasható.

Ha érdekli Szendi Gábor Depresszióipar című könyve, itt többet is megtudhat róla.

(A cikk szerkesztett változatát l.: Halra át. Új út a depresszió kezelésében. HVG 2006 aug. 16. 28(34):75-76.)