A Paxil és a születési rendellenességek
Az utóbbi időben több olyan pert indítottak, amely a terhesség alatti Paxil- (más néven: Seroxat, Paroxetin) szedést összefüggésbe hozza több jelentős születési rendellenességgel. A magyar pszichiáterek egy része viszont arról sem tud, amit a gyógyszeripar már elismert…
A kutatások kapcsolatot mutattak ki a felírt Paxil-receptek száma és a szív- és érrendszeri megbetegedések, illetve az agyat, a szívet, a tüdőt és más létfontosságú szerveket érintő születési rendellenességek előfordulási gyakoriságával.
Ötször nyújtottak be személyi sérülés miatti keresetet, illetve termékfelelősségi keresetet a GlaxoSmithKline ellen, olyan esetek miatt, amelyekben Paxilt szedő betegek súlyos szívműködési rendellenességekkel született csecsemőt hoztak világra.
A legutóbbi per Lisa Boden denveri lakos érdekében indult Pennsylvaniában (a GSK székhelye ugyanis Philadelphiában található). Lisa Boden gyermeke krónikus pulmonáris hipertenzióban szenved. Ez a tüdő komoly működési rendellenessége, mely a tüdőt ellátó erek összeszűkülésével jár. A pert Baum Hedlund indította, ugyanő júliusban indított pert Antony és Matilda Vasquez érdekében is, akiknek fia, Adrian súlyos szívműködési rendellenességekkel született.
A Paxil (más néven Seroxat, Paroxetin, vagy vegyületnevén: paroxetin) használatát először 1993-ban engedélyezte az FDA, és az egyik legnépszerűbb gyógyszerré vált, annak ellenére, hogy egyre növekedtek az aggályok mellékhatásaival és veszélyeivel kapcsolatban. Az elmúlt évtizedben több kutatás is felvetette azt a lehetőséget, hogy a terhesség alatti Paxil-szedés születési elváltozásokhoz, deformációkhoz, csecsemőkori komplikációkhoz, légzőrendszeri betegségekhez és más zavarokhoz vezet. 2005 decemberében az FDA átsorolta a gyógyszert a D- kategóriába, mivel terhes nőkkel végzett megfigyelések és kontrollcsoportos vizsgálatok egyaránt kimutatták, hogy a terhesség alatti gyógyszerszedés károsítja a magzatot.
Három hónappal ezelőtt az FDA kötelezte a GSK-t arra, hogy feltüntesse a gyógyszer tájékoztatóján, miszerint „…egy retrospektív epidemiológai GSK-kutatás, amely a terhességük első három hónapjában Paxilt szedő nők gyermekeinél megfigyelhető születési rendellenességeket vizsgálta, a rendellenességek nagyobb előfordulási valószínűségét mutatta ki a paroxetin mellett, összehasonlítva más antidepresszánsokkal.”
Idén februárban egy, a New England Journal of Medicine által publikált kutatás kimutatta, hogy a terhességük második felében SSRI-típusú (vagyis: a szerotonin-visszavételt gátló – A szerk.) antidepresszánsokat szedő nők körében hatszor nagyobb volt annak az esélye, hogy gyermekük krónikus pulmonáris hipertenzióval szülessen. Egy, a gyógyszercég által támogatott kutatás, melynek célja a gyógyszer népszerűségének növelése volt, olyan eredménnyel vágott vissza, mely arra figyelmeztette a Journal of American Medical Association-t, hogy azoknál a nőknél, akik terhességük alatt abbahagyták az SSRI szedését, megnő annak a veszélye, hogy visszaesnek a depresszióba.
Kommentár
Sajnos gyakran kapok olyan leveleket, amelyekben a levélírók arról számolnak be, hogy pszichiáterük még akkor is tagadta, hogy a Seroxatnak vagy más antidepresszánsnak magzatkárosító hatása volna, amikor határozottan rákérdeztek. Ez különösen azért felháborító, mert a pszichiáter még azt sem tudja, amit már a gyógyszeripar elismert. De felelősen gondolkodó ember, pusztán abból a tényből kiindulva, hogy a pszichiátriai gyógyszerek természetüknél fogva az agyműködést befolyásolják, eleve óvakodna bármiféle ilyen szer adásától terhes vagy szoptató anyának. Az agyfejlődés rendkívül kényes folyamat, az agysejtek működését megváltoztató szer élethossziglan és katasztrofális mértékben módosíthatja a születendő gyermek agyműködését.
Az olyan hírek, melyek megerősítik ezeket a józan megfontolásokat, nem meglepőek, inkább azt a kérdést kell feltennünk, miért 10-20 évvel e gyógyszerek bevezetése után derül ki nap mint nap egy-egy újabb szörnyűség. Vajon eddig hány anyának született ilyen-olyan problémával gyereke, hánynak halt meg csecsemője ismeretlen kórban, és hány ember fog felnőni, akinek az édesanyja terhessége alatt gyógyszert szedett, és csak jóval később, alattomos betegségek formájában köszön vissza a gyógyszeripar lelketlen profitéhsége és az őt kiszolgáló orvos kutatók bűne.
Végül az is elképesztő, amikor az antidepresszánsokat úgy állítják be, mint a terhes anyák depressziójának egyetlen gyógyszerét. Az antidepresszánsok nem igen hatnak semmiféle depresszióra, így a terhességi depresszióra sem. A terhességi és szülés utáni depresszió egyik nyilvánvaló oka az anya ómega-3 esszenciális zsírsav szintjének csökkenése, mivel a magzat és a csecsemő agya omega-3 hiányában nem képes fejlődni, és evolúciós mechanizmusok biztosítják a magzat elsőbbségét az omega-3-hoz jutásban. A gyógyszert elhagyóknál nem a depresszió tér vissza, hanem súlyos megvonási tünetek keletkeznek, és ez az, ami sok embert, nem csak a terhes anyákat, a gyógyszerszedés folytatására kényszeríti. Ez a gyógyszercsapda: a szedést elkezdeni könnyű, abbahagyni, akár használ, akár nem, kínszenvedés.
Az antidepresszánsok mellékhatásairól Depresszióipar című könyvemben külön fejezetben szóltam, a mintafejezet itt olvasható. E fejezet a valóság rémségeihez képest visszafogott, hiszen amit nem vizsgálnak, hanem tagadnak, arról nehéz anyagot gyűjteni is.
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus, tudományos munkatárs
További hírek és aktualitások Szendi Gábor honlapján.
(Az eredeti, fent kommentált cikk: A Glaxo dacol a Paxil és a születési rendellenességek kapcsolatát feltételező vádakkal, Glaxo Facing Legal Challenges Over Paxil´s Connection to Birth Defects, http://www.newsinferno.com/archives/1275, fordította: Barna Mária.)