Ne hagyjuk magunkat elrozsdásodni!
A molekula térszerkezetének fontossága
Abban az időben – kb. 50 évvel ezelőtt – még nem figyeltek arra, hogy melyik királis szerkezetű molekula a megfelelő. Mint kiderült, az egyik káros volt, a másiknak pedig megvolt a gyógyszerhatása. Ettől kezdve, tehát az utolsó 50 évben már vigyáznak arra, hogy ha olyan gyógyszert szintetizálnak, amelyben van kiralitás – ami olyan, mint a jobb kezű molekula meg a bal kezű molekula –, akkor ki kell mutatni, hogy a két izomér közül melyik hatásos, és csak azt szabad forgalomba hozni. Ugyanez igaz a természetes anyagokra is. Az E-vitamin esetében is csak az egyik fajta molekula az, amelyik kémiailag megfelelő, természetes izomér, a másik viszont a természetben nem fordul elő: az egyik „balkezes”, a másik „jobbkezes” molekula. Amikor tehát szintetikus E-vitamint veszünk be, akkor a fele hasznosul, a másik fele pedig nem.
Natúrsziget: Ha a különböző vitaminkészítmények között rangsort állítanánk fel, akkor mindenképpen a természetes alapanyagúakat vehetnénk előbbre?
Cs. I.: Attól függ, miről van szó, mert például a C-vitamint szintetikusan is elő lehet állítani, és az megfelelő kiralitású lesz, hiszen glukózból, tehát egy természetes anyagból szintetizálják. Annak az átalakításával készítik a szintetikus C-vitamint, tehát egy természetes anyag módosításának számít. Ebben az esetben a szintetikus C-vitamin egyenértékű a természetessel. Az már más dolog, hogy ha valaki narancsot eszik, akkor abban a C-vitamin mellett flavonoidok is vannak. Vagyis: a narancs mindig jobb, mint a kristályos C-vitamin, de nem azért, mert maga a C-vitamin rosszabb volna, hanem mert a narancsban a szervezet számára hasznos, más anyagok is megtalálhatók.
Multivitaminok: miből mennyi kell?
Natúrsziget: Milyen tanáccsal szolgálhatunk azoknak, akik vitaminok vagy más táplálékkiegészítők szedésével szeretnék az egészségüket megőrizni? Igyekezzenek minél többféle összetevőből álló, jól kiegyensúlyozott multikészítményt szedni?
Cs. I.: Ez igaz, de nem mindegy, milyen multikészítményt szed az ember, mert nagyon sokfélét lehet vásárolni. Láttam már olyan készítményeket is Magyarországon, amelyeknek csak a neve volt multivitamin, de a tartalma majdnem nulla. Persze akkor hiába hívják multivitaminnak… A multi szó ugye azt jelenti, hogy sokfajta, de hogy a sokfajta összetevőből elég van-e benne, azt a címke sem mondja meg. Csak akkor jutunk tényleges információhoz, amikor a milligrammokat és a mikrogrammokat is elolvassuk.
A multivitaminok szedése megfelelő alapot ad, de előfordul, hogy ezt szükséges kiegészíteni bizonyos anyagokkal. Ha például valakinek a szénhidrát-anyagcseréje nem olyan, mint az átlagos, akkor annak az embernek esetleg krómból többet kell szednie, mint amennyi a multivitaminban van.
Szelénből általában viszonylag keveset tesznek a multivitaminba, mert tudjuk, hogy a szelén 1000 mikrogramm fölött már mérgező. Ezért csak 20, maximum 50 mikrogrammot adnak hozzá egy multivitamin készítményhez. Viszont a szelén szükséges napi adagja 200 mikrogramm. Mennyi jut ebből a szervezetünkbe a táplálékkal? A szelén a talajból a növényekbe kerül, és amikor megvesszük például a káposztát vagy a sárgarépát, akkor annyi szelénhez jutunk belőle, amennyit a növény felszívott a talajból. Egész Európában csupán egyetlen országban található elegendő szelén a talajban – ez Spanyolország. Az összes többi országban a talaj szelénhiányos. Tehát majdnem biztosra vehetjük, hogy a talajunk miatt a magyarországi mezőgazdasági termékek kevesebb szelént tartalmaznak, mint amennyi ideális volna. Ezért nekünk több szelénre van szükségünk, mint például a spanyoloknak.
Natúrsziget: Érdekes, hogy a hivatalos orvostudomány mennyire óvatos vagy – ha úgy tetszik – konzervatív ebben a dologban. Épp a napokban nézegettem az MSD orvosi kézikönyvet, amely alapműnek számít az orvosok, de a nagyközönség számára is. A világ szinte minden nyelvén megjelent, magyarul is olvasható. Ebben nemcsak a különféle vitaminok hiányállapotára jellemző tüneteket írják le, hanem a túladagolás veszélyeit is ecsetelik. Például a szelénnél mindössze 60 mikrogrammban határozzák meg a napi szükségletet. Tehát ennyire konzervatívak.
Cs. I.: Igen, így van. Ismertem egy kollégát, aki szelénkémiával foglalkozott, és szelénmérgezést kapott: nem fogyasztotta, csak dolgozott vele a laboratóriumában, vagyis bőrön át mérgeződött meg. Óvatosnak kell lenni, nehogy túladagoljuk a szelént, de ha tudjuk, hogy l000 mikrogramm fölött van a mérgező dózis, akkor a 200 mikrogramm ötször kisebb adagot jelent. Úgy gondolom, hogy a 200 mikrogramm nem lehet veszélyes dózis. Ha viszont az ember kevesebbet vesz be belőle, akkor esetleg nem védi annyira a szervezetét, mint kellene.