A hazai halálokok közül hosszú évek óta első helyen állnak a szív- és érrendszeri betegségek következményei, az infarktus és az agyvérzés. Az okok: a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény, lelki feszültségekkel teli életmód, sok alkohol fogyasztása és a dohányzás.

Annak ellenére, hogy a lakosság többsége tisztában van a kockázati tényezőkkel – állítja Matos Lajos kardiológus –, úgy tűnik, mintha nem venné tudomásul azok életfontosságú jelentőségét. Napjainkban az elhalálozások több mint felének okai a szív- és érrendszeri betegségek.

Az orvosok megfigyelték, hogy a betegek többsége sokkal hamarabb fordul segítségért az egészségügyi intézményekhez, ha valamiféle másfajta betegség – allergia, ízületi panaszok, emésztési gond – kínozza, mint magas vérnyomással vagy szívbántalmakkal. Feltételezhető, hogy azért, mert az utóbb említett, súlyos, életet veszélyeztető betegségek hosszú időn keresztül semmilyen vagy csak apró, múló panaszt okoznak. A szívgyógyászok óva intenek mindenkit attól, hogy bagatellizálja a tüneteket és elhanyagolja azok kivizsgálását, hiszen az egészségügyi statisztikák előrejelzései szerint az elkövetkezendő években minden második magyar szívinfarktus vagy agyvérzés következtében hal majd meg.

Ez a halálozási arány messze megelőzi a rákban elhaltakét. Különösen veszélyeztetett társadalmi rétegnek számít a munkaképes korú 40-59 éves férfi lakosság. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a régi uniós országokban az átlag: tízezer lakos közül 115 a szív- és érrendszeri betegségben szenvedő, míg Magyarországon 250. A nyugati országokban a születéskor várható élettartam 77 év, nálunk pedig csak 69 év.

Kevés az adat

A szívgyógyászattal foglalkozó szakemberek megállapították, bár a hazai egészségügy számtalan intézménye végzett felmérést vagy valamilyen betegségmegelőző munkát, ezek a kezdeményezések elszigeteltek maradtak, többnyire csupán egy-egy szűkebb régióra szorítkoztak. Általános, az egész ország lakosságát érintő program, amely nemcsak a regisztrált betegeket, de a szívbetegségek által veszélyeztetett, nagy kockázatúak létszámát is számba vette volna, nem volt. A különböző intézmények szórványos felméréseiből egyetlen adat sem adott választ arra, hogy valójában hány szív- és érrendszeri beteg élhet ma Magyarországon. Pedig az eredményes megelőző és gyógyító munkához szükség lenne erre.

Célzott szűrés

A helyzet javítására több egészségügyi szervezet és gyógyító intézmény kezdeményezte az Ép szív elnevezésű programot, amelynek feladata a koszorúér-betegségek megfékezése és visszaszorítása a magyar lakosság körében. Célja nem az általános, a teljes felnőtt lakosságra kiterjedő, kötelező jellegű szűrővizsgálatok szervezése. A kardiológusok szerint sikeresebb lehet azon családtagok kivizsgálása, akiknek a közvetlen hozzátartozói között már kezelés alatt álló szívbeteg vagy kórosan magas vérnyomású páciens található, netán felmenőik közül érrendszeri betegségben halálozott el valaki. A célzott szűréssel sokkalta nagyobb lenne az esély a rejtett betegség feltárására és időben történő gyógykezelésére, mint az általános, tömeges vizsgálat alkalmával. A betegek kiszűrésében hasznos segítséget nyújthatnak a családorvosok, mert ők azok, akik nap mint nap kapcsolatban állnak a betegeikkel, ismerik a családtagjaikat, tudnak a panaszaikról. A betegek valódi számának ismeretében megtervezhetővé válna a gyógyító beavatkozások és a megelőző munka rendje is.

Hogyan őrizhető meg a szív egészsége?

Már gyermekkortól mindenkinek tudatosan kerülnie kellene a kockázati tényezőket. Annak, aki fiatalon nem szokik rá a dohányzásra, a mértéktelen alkoholfogyasztásra, tartózkodik a telített zsírsavakban gazdag, egészségtelen ételektől, a túlzott sófogyasztástól, és rendszeresen sportol, minden bizonnyal csökken az esélye arra, hogy felnőtt éveiben idő előtt hal meg szívinfarktusban vagy agyvérzésben.

(lóránth)