A látás csak akaratlan nézéssel, relaxált állapotban tökéletes, amit a fekete (pont) pontos felidézésével is el lehet elérni, írtam cikkem első részében. De vajon lehet-e pontos az emlékezés, „működik-e” a fekete pont, ha közben bámulunk, fixen nézünk?

Lehet-e pontos a vizualizáció akkor, ha így próbáljuk bemagolni a házi feladatot? Nem! Sőt, koncentrálni sem lehet, ha állandóan egy dologra figyelünk. Próbáljuk csak ki. Nézzünk egy betűt 10-20 másodpercig. Hamarosan folyik a könnyünk, feszít a szemünk, összekuszálódik a betű még kiváló látás esetén is. „Kikészül” az egyetemista a vizsgaidőszak végére, és ha még szemüveges is, akár 1 dioptriát romolhat a szeme.

Segít a memória ingázás

Olyannyira bennünk van a látás akarása, hogy minden negyedik fiatal a tábla bámulása miatt lesz szemüveges. A szemét erőltetve akarja elolvasni a betűket, pedig nem volna szabad. Persze ismerjük a látástréning kínálta orvosságot, az ingázást, a pásztázó, elemző nézést, de ezeket nem „dobhatjuk be” egy nyelvvizsgán, netán cégünk emelkedett ívű éves beszámolóján.

A varázsszer a memória ingázás (memory swing), tanuljuk meg, egyszerű. Kezdjük csak megint bámulni a betűt. Mikor feszülni kezd a szem, gondoljuk azt, hogy a betű nem fix, hanem enyhén mozog. Lassú, egyenletes, folyamatos mozgás ez, ami valahogy nem lépi át a betű méreteit. Persze nem mozog ott semmi, csak arra gondolunk (!) Érdekes, most nem fog elhomályosodni a betű, tiszta lesz, bármeddig nézzük is. Elmúlik a feszülés, nem erőlködik a szem. Hogy miért? Segített a tudatalattink, és beindította a képalkotás elengedhetetlen kellékét, a mikromozgásokat.

Felturbózza az agyat

Ez a gyakorlat annyira fontos lenne a mai társadalom minden éles látású tagjának is, hogy nagy, piros betűvel kellene szedni, és mindenütt reklámozni. Mert egyszeriben felturbózza az agy teljesítőképességét.

Ezentúl enyhén mozgatni kellene minden tárgyat, amire gondolunk, vagy amit nézünk. Ne ráncoljunk, hunyorogjunk helyette, ha túl közel vagy messze van valami szemüveg nélkül, vagy ha nem elég a fény. Használjuk a jó látás legfontosabb kellékeit. Aki még így is azt érzi, hogy nagyon „akarja” a látást, annak ajánlom, hogy a betűk alatti fehér sávot „olvassa” a könyvben. Ott nincs látnivaló, a szem tehát azonnal pihent állapotba kerül. (A jól látó szem sohasem akar látni.)

A plakátok, feliratok esetén a semleges háttérrel kell ugyanígy tenni. Ott nincs néznivaló, a szem ellazul (relaxál), és valósággal beugrik az éles látás. Hihetetlen, de igaz: ha így „olvasnak”, és a gondolati ingát is megszokják, nagyon hamar nem lesz gond a látással, a memóriával, a közérzettel. A szemeltakarás gyakorlat során felidézett betűket, tárgyakat is mozgatni kell, különben nem lesz elég hatékony.

Mozgassunk meg mindent

Tulajdonképpen minden mozog, csak nem gondolunk bele. Mozog a szék a szobában, a tv, az ablak. Mozog enyhén az utcán minden, hiszen a fejünk is mozog menet közben, csak nem gondolunk bele. Ha autóban ülünk, rohan felénk az utca két oldala – ezentúl vegyük észre. Összefoglalva: mozgassunk meg mindent, mert a jó szemnek ez dukál. Ha így gondolkozunk, valóban eldobhatjuk a szemüveget, és sohasem jön el az olvasószemüveg, majd a szürke hályog időszaka.

Budapest, 2007. augusztus

Vén Péter
szemtréner
www.szemtorna.hu
www.eyetraining.hu
Tanácsadónk – kérdezzen tőle!