Ha az orvosunk csak kiejti ezt a három betűs szót, az szinte felér egy halálos ítélettel. Rettegünk tőle, gyógyíthatatlannak tartjuk. Pedig van egy magyar készítmény, amely legyőzheti a rákot. Nem csodaszer, „csupán” működik. Nemsokára életmentő gyógyszer lehet belőle.

Aki eddig nem hallott volna róla, nem ismerné, annak mielőbb érdemes megbarátkoznia a nevével: Culevit. Félreértés ne essék, ez itt nem a reklám helye, pedig ha létezik olyan készítmény, amely megérdemli a legszélesebb körű, ingyenes népszerűsítést, az éppen ez.

Rengeteg embernek segített már felépülni a kórból, ha pedig az illető már olyan állapotban volt (előrehaladott betegséggel, több szervet érintő áttétekkel), hogy az orvosok lemondtak róla, és meg voltak számlálva a napjai, akkor az életminőség javításával járult hozzá a méltó távozáshoz ebből a világból.

Alkotórészei mind megtalálhatók a szervezetben

Aki rákbeteg vagy rákos rokona van, az pontosan tudja, hogy akár műtétet, akár kemoterápiát vagy sugárkezelést írnak elő az orvosok, mindegyik rendkívül megviseli a rákkal amúgy is élet-halál harcban álló beteget. Nos, a Culevit ilyenkor is kifejti jótékony hatását, hozzájárul a kórházi megpróbáltatások könnyebb elviseléséhez.

Elmondjuk még egyszer, mert fontos tény: nem csodaszerről van szó, hanem olyan anyagok keverékéről, amelyek kivétel nélkül mind megtalálhatók a keringési rendszerünkben. Aki tehát Culevitet szed – vagy súlyos betegként, remélhetőleg nemsokára, a sokkal hatékonyabb infúzióban kapja majd meg a készítményt –, az nem szintetikus, testidegen vegyületeket juttat be a szervezetébe, hanem csupa olyasmit, ami amúgy is benne van, csak nem elég magas koncentrációban.

Miért nincs több rákos az AIDS-esek között?

Mint minden zseniális találmány, ez is pofonegyszerű felismerésen alapul. A Culevit megalkotója, dr. Kulcsár Gyula biokémikus, arra figyelt fel, hogy az AIDS-betegek között, akiknek igencsak legyengült az immunrendszerük, nincs több rákos, mint az egészséges népességben. Hogy lehet ez? Ezek szerint, következtetett, a rák elleni küzdelemért nem az immunrendszerünk felelős. A pécsi kutató feltételezte, hogy kell lennie a szervezetben egy második védelmi vonalnak, amely folyamatosan pusztítja a folyamatosan keletkező rákos sejteket.

Addig maradunk ráktól mentesek, amíg ez a rendszer – amit Kulcsár Gyula passzív tumorellenes védelmi rendszernek (PADS) nevezett el – több rákos sejtet képes elpusztítani, mint amennyi keletkezik bennünk. Rákban pedig akkor betegszünk meg, ha ez a rendszer – például a nem megfelelő táplálkozás vagy betegség miatt – kevésbé jól működik, nem pusztít el elegendő számú rákos sejtet, vagy pedig több rákos sejt keletkezik bennünk, mint korábban – például külső hatás, környezetszennyezés, sugárzásterhelés stb. következtében.

Mellékhatás nélkül gyógyít

Ezek szerint csakis mennyiségi kérdés, pontosabban a bennünk keringő és bennünket védő anyagok mennyiségének kérdése az, hogy megbetegszünk-e rákban vagy sem. Ha így van, akkor ezeknek a védőanyagoknak kellő mennyiségben a szervezetbe való bejuttatása lehetőséget ad arra, hogy versenyre keljünk a rákkal, visszaállítsuk a PADS normális működését. És mindez úgy történik, hogy eközben az egészséges sejtek tökéletesen épek maradnak, magyarán: nincs semmilyen mellékhatás!