Az amerikai kormány első ízben egy évtizede tett kísérletet annak biztosítására, hogy a receptre felírható gyermekgyógyszerek hatásosak és biztonságosak legyenek, ám az orvosok információi még mindig nagyon hiányosak. Alább a Washington Post cikkét ismertetjük.

Bár a szövetségi törvényhozók szép szóval vagy éppen erőszakkal rávették a gyógyszergyártó cégeket, hogy több száz tanulmányt produkáljanak, melyek több mint 200 gyógyszer esetében valóban kulcsfontosságú eredményeket tártak fel, az ezernyi gyermekeknek felírt gyógyszer körülbelül kétharmadát nem tesztelték.

„Nem tudjuk, hogy mit nem tudunk”

„Halnak-e meg gyerekek ennek következtében? Nem tudom. Vannak olyan gyerekek, akik gyógyítása nem elég hatékony emiatt? Valószínűleg igen. De ezt nem állíthatom teljes bizonyossággal, mert nem tudom” – így nyilatkozott Richard L. Gorman, az Amerikai Gyermekorvosok Szövetségétől. „Ez a probléma: nem tudjuk, mi az, amit nem tudunk.”

A kutatók eredményei nyugtalanítóak. Egy, a felnőtteknél hatékonyan alkalmazott migrénes készítmény például gyerekek esetében teljesen hatástalan, ugyanakkor előfordult, hogy súlyos mellékhatásokkal járt, esetenként stroke-ot (agyérkatasztrófát, szélütést) okozva. Az asztmások kezelésében alkalmazott egyfajta inhalátor akadályozza a növekedést. A fájdalomcsillapításra rendszeresen felírt narkotikumtapasz túladagolása, melyet például mandulaműtétek után alkalmaznak, halálos kimenetelű lehet. Egy olyan gyógyszerből, mely rohamokat volt hivatott megelőzni, az orvosok túl kis adagokat írtak fel.

A gyógyszerekkel kapcsolatos hiányos tudás olyan örökség, mely számos indokra vezethető vissza. A gyógyszerek gyermekeken való tesztelését hosszú évtizedeken át szükségtelennek és erkölcstelennek nyilvánították. Sem az amerikai Kongresszus, sem a gyógyszeripar nem biztosította az ehhez szükséges pénzügyi alapot, és a gyermekeken való kísérletezés nagyon nehézkes.

„Kezeljük a problémát, de nagyon hosszú út áll még előttünk”, mondta Gorman. „Olyan ez, mint ha egy olajszállító hajót akarnánk megfordítani. Hosszú ideig tart, míg a jó irányba mozdul. És amikor már jó irányban halad, még mindig előtte az egész óceán, melyet át kell szelnie. Tengernyi a kísérletekben nem tesztelt gyógyszerek száma, ezeket alaposan meg kell vizsgálni.”

A gyerekek nem pici felnőttek

A bizonytalanság ugyanabban a rendszerben gyökerezik, mint ami azt eredményezte, hogy a nátha elleni, recept nélkül hozzáférhető, gyermekeknek szánt szerek ott árválkodtak a gyógyszertárak polcain, mivel kevéssé volt bizonyított a hatékonyságuk, de egyre több jel mutatott arra, hogy veszélyesek lehetnek. A gyógyszercégek, törvényhozók és kutatók sokáig úgy gondolták, hogy az orvosok biztonsággal támaszkodhatnak a felnőtt kísérletek eredményeire, és egyszerűen csökkenteniük kell az adagokat.

„A kilencvenes évek végéig a gyerekekkel nem igazán számoltak az új gyógyszerek kifejlesztésénél,” így nyilatkozott Ralph E. Kaumann, a Kansas Cityben található Missouri Orvosi Egyetem nyugalmazott gyermekgyógyász professzora. „Egyszerűen nem gondoltak arra, hogy ez szükséges lenne.”

Ugyanakkor a gyógyszeripari fejlesztők kevéssé voltak ebben érdekeltek. „A gyerekpácienseket mindig árvagyerekként kezelték. Túl parányi részét képviselték a piacnak,” mondta Lisa Mathis, aki az amerikai Élelmiszer és Gyógyszer Hivatal új gyógyszerekkel foglalkozó osztályán a gyermek és terhességi szerekért felelős részleg igazgatóhelyettese.

De a kutatók lassacskán felismerték, hogy gyerekek sok gyógyszerre egészen váratlan módon reagálnak. „A gyermekek mások, nem egyszerűen kis felnőttek,” hangsúlyozta Gregory L. Keams, a Kansas City-beli Missouri Orvosi Egyetem gyógyszerész és gyermekgyógyász professzora. „A gyerekek nem egyszerűen töredékei a felnőtteknek.”

* * *

A cikk folytatásából többek között kiderül, hogy az esetek körülbelül egyötödében a felnőtteknél hatásos készítményeket gyermekeknél hatástalannak találták. További 20% esetében a korábban használatos adagokat meg kellett változtatni. A gyógyszerek harmadánál váratlan mellékhatásokat tapasztaltak, köztük néhány akár halálos kimenetelűt is. A folytatáshoz és Szendi Gábor kommentárjának olvasásához kattintson ide.

(Forrás: Tények és tévhitek, eredeti forrás Rob Stein cikke a Washington Postban, fordította Tüll Kriszta)