A csontritkulás népbetegség, mivel a lakosság 9-10%-át érinti. A betegségben szenvedő diagnosztizáltak számát 600 ezerre, a látens esetekét 300 ezerre teszik. Háromrészes sorozatunk első cikkében a betegség tüneteit, okait és élettani hátterét vesszük szemügyre.

A csontritkulás lényege, hogy a csontok belső szerkezetét alkotó lemezek rendellenesen elvékonyodnak, porózussá válnak, aminek következtében eltörhetnek.

A csontváz jellegzetes pontjainak valamelyikén bekövetkező csonttörésből rendszerint csontritkulásra lehet gyanakodni. Ezek a bordák, az alkar, a csigolyacsontok és a combnyak törése. Közülük az utóbbi régiók károsodása végzetes kimenetelű lehet.

Hazánkban évente 15-20 ezer combnyaktörést regisztrálnak, és az esetek 15-20%-a valamilyen szövődmény következtében rendszerint fél éven belül meghal.

A vázolt folyamatban a legriasztóbb az a jelenség, hogy a csontritkulás egyre fiatalabb korosztálynál figyelhető meg.

Oszteomalácia és oszteoporózis

A csontváz növekedése és fejlődése fiatal korban a legintenzívebb. A csontok ilyenkor nemcsak hosszméretükben növekednek, hanem serdülőkorban és azt követően még vastagszanak is. A csontváz állapotában nagyjából az élet delén, 35-40 éves korban figyelhető meg fordulat, amikor a korral együtt járó hormonális változások a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy és a nemi hormonok működési zavara miatt lassú csontleépülés kezdődik. Hozzávetőleg 70 éves korra a maximális csonttömeg egyharmada elvész.

Ez az idős korral járó folyamat különféle beavatkozásokkal lassítható, megállítható, sőt sikeres terápia megválasztása esetén a csontok általános állapota javítható.

A csontleépülés okainak latolgatásakor érdemes elgondolkozni azon, hogy a természetes környezetben élő népeknél és a vadon élő állatoknál ez a jelenség nem figyelhető meg.

A csontritkulásnak két formája jöhet létre: a csontlágyulás vagy oszteomalácia, amikor a csontokból az ásványi anyagok, főleg a kalcium hiányzik. Oszteoporózis esetén viszont mind a csont szerves állománya, mind az ásványi anyagai csökkennek.

A csontok szilárdságát a belsejében található csontgerendák adják. Ha a csontritkulás fellép, akkor ezek mind vékonyabbak lesznek és könnyen eltörnek.

A legfontosabb tünetek

• Gyakori végtagfájdalmak, a lumbális-, hát- és deréktájon jelentkező, rendszeres fájások.
• Változó testmagasság. Ha a lefekvés előtt és közvetlenül a reggeli felkelés után mért testmagasság különbsége a 2 cm-t meghaladja, nagy biztonsággal lehet csontritkulásra következtetni.
• A már korábban felsorolt csonttörések, a felsorolt testrészeken.