A csontritkulás népbetegség, mivel a lakosság 9-10%-át érinti. A betegségben szenvedő diagnosztizáltak számát 600 ezerre, a látens esetekét 300 ezerre teszik. Háromrészes sorozatunk befejező cikkében a diagnosztika, a kezelés és a megelőzés lehetőségeit tekintjük át.

A diagnosztizálás lehetőségei

A csontritkulást korábban csak röntgenfelvétellel tudták kimutatni. Ez a diagnosztikai módszer amellett, hogy gyakori alkalmazása sugárveszélyt rejt magában, csak 30%-os ritkulás esetén érzékelte az elváltozást. A napjainkban alkalmazott módszerek, például a csontszövet röntgensugár-elnyelő képessége alapján (DEXA eljárás) működő módszer lényegesen érzékenyebb.

Elterjedt módszer a csontátépülés, -lebontás kimutatására a komputer tomográf (CT). A csontlebontás végtermékeinek a vizeletben történő vizsgálata a csontszövetvesztés mértékét is mérni tudja.

Csak érdekességként említjük meg, hogy létezik a csontritkulás kockázatának mérésére szolgáló speciális pontozási módszer, amellyel a kockázati tényezők mértékét lehet meghatározni.

A legújabb vizsgálatok szerint a csontritkulást elsődlegesen a fehérje-anyagcsere zavara idézi elő. A fehérjemetabolizmusban bekövetkező zavarok ugyanis a szervezet általános kötőszöveti gyengeségét okozzák. Ennek következtében a rendelkezésre álló kalcium beépülésének nincs megfelelő szöveti háttere, nincs hová beépülnie, így a csontgerendák felépülése nem jöhet létre. Ebből az következik, hogy amíg nem rendeződik a fehérje-anyagcsere, nincs semmi értelme a D-vitamin és a kalcium adagolásának, mert nincs meg a beépülés strukturális háttere, így a terápiás célból adagolt kalcium a különböző szövetekben – pajzsmirigy, hasnyálmirigy, prosztata, szív, érfalak – halmozódik fel. A kalciumfelvétel és a kalciumellátottság viszonyairól a hajanalízis ad hű tükörképet.

Hogyan rendezhető a fehérje-anyagcsere?

Első teendő a szervezet aminosav-ellátásának ellenőrzése. Meg kell vizsgálni, hogy a felvett fehérjében lévő aminosavak mennyisége és aránya mennyiben fedezi az adott szervezet szükségletét minőségi és mennyiségi szempontból.

Rendezni kell a bélműködést. Ennek kapcsán sor kerülhet sor, ha ennek az indikációja fennáll, a vastagbélöblítésre (kolon-hidroterápia) vagy tisztító teakeverékkel való szanálásra.

A következő lépés a májműködés, a májfunkciók ellenőrzése, miután a fehérje-, illetve az aminosav-anyagcsere központját ez a létfontosságú szerv képviseli. Szükség lehet a fehérjebontó enzimek termelődésének ellenőrzésére, a hasnyálmirigy-funkció kontrolljára is. Ezt mi biorezonanciás diagnosztikai készülékkel végezzük.

Kelátterápia

A kelátok olyan gyűrűs (heterociklusos) vegyületek, amelyekben a gyűrűt alkotó szénatomok közül legalább egy hidrogén vagy fém atom. A természetben előforduló legismertebb kelátok például a növényi sejtek asszimilációjában fontos szerepet betöltő klorofill és a vörösvértestek oxigéntranszportját lebonyolító hemoglobin. Ezek a szervezet legbonyolultabb molekulái közé tartoznak.