Felröppent a hír, amit a magyar média is átvett, hogy a vízivás veszélyekkel jár számunkra, mert – úgymond – megterheli a vese működését. Természetgyógyász szerzőnk úgy véli, nem szabad hinni az amerikai nefrológus orvosoknak, hallgassunk inkább a józan eszünkre.

A napokban a Petőfi Rádióban is hallottam és újságokban is olvastam, hogy mostanában újabb áltudományos információkat akarnak velünk elhitetni, most a vízivással kapcsolatban. Először a sóval kezdték, hogy ne sózzuk az ételeinket, pedig a vérünk, a magzatvíz és az óceánok sótartalma ugyanaz évmilliók óta. Aztán jött, hogy ne gyógynövényekkel kúráljuk egészségügyi panaszainkat, hanem gyógyszerekkel és más életidegen kemikáliákkal, amelyek a fájdalomcsillapítókkal egyetemben tönkreteszik a májunkat.

A toxikus májgyulladást mérgekkel teli gyógyszerekkel gyógyítják a tiszta víz helyett! Igyunk inkább cukorral, foszforsavval, mesterséges színezékekkel, ízfokozókkal és még ki tudja mi mindennel telített „üdítő” italokat, alkoholt? Most a nyár kezdete előtt sulykolják belénk, hogy ne napozzunk, hanem kenjük magunkat „napvédőkkel”, pedig így nem jut hozzá a bőrünk és a szervezetünk a létfontosságú D-vitaminhoz!

A nefrológusok és a kiszáradás

A vízivás veszélyeivel kapcsolatban a HVG az USA-i Nefrológusok Társaságát nevezi meg forrásként. A nefrológusok a vese belgyógyászatával foglalkoznak, az urológusok pedig a sebészetével. Ha már egy szervet is így szétszednek, akkor nemigen fognak rájönni a betegségeket előidéző, kiváltó okokra, hanem helyettük áltudományos hipotézisekkel, neves szakemberek (jól megfizetik vagy jól megfélemlítik őket) részigazságokat tartalmazó megállapításaival (fent kell tartani a hitelesség látszatát) vezetik félre még a tanultabb rétegeket is.

Mi, emberek is a természet részei vagyunk, s ha megbetegszünk, nem a tüneteket kellene kezelni, hanem a tüneteket kiváltó okot. Szervezetünk átlagos víztartalma 70%. Még a csontoké is kb. 30%. A vérsavónak viszont, amely szervezetünk víztartalmának 7%-át teszi ki, 90%-os a víztartalma. Ha ez csökkenne, akkor mérséklődne a vér viszkozitása is, s a vér besűrűsödne, trombózisveszély alakulna ki.

Szervezetünk nagyon érzékenyen reagál a dehidrációra, azaz a kiszáradásra. Ilyenkor vízvisszatartás lép fel a szervezetben: a szemek, az ajkak, a szájnyálkahártya kiszáradnak, kicserepesednek. Immunrendszerünk így próbálja biztosítani a vér megfelelő viszkozitását, azaz a megfelelő keringést. Ezért veszélyes a krónikus hasmenés, mert azzal annyi vizet veszít a szervezet, hogy bele is lehet halni.

Mi történik, ha valakit bevisz a mentő a kórházba? Szinte az első dolog, amit tesznek vele, az, hogy intravénásan bekötnek egy infúziót, melynek a 99%-a tiszta víz, azaz desztillált víz! Így próbálják elérni, hogy mindenütt meglegyen a szervezetben az adott szerv víztartalma (pl. a veséé 83%) Ha nincs megfelelő vízutánpótlás, akkor kérlelhetetlenül beáll a halál! Vajon ezt akarják elérni az USA nefrológusai azzal, hogy lebeszélnek bennünket a vízivásról?

Azt ugyanis elfelejtik megemlíteni ezek a „tudósok”, hogy ha több vizet viszünk be a szervezetbe, akkor az immunrendszer ismét teszi a dolgát. Úgy szabadul meg a felesleges víztől, hogy izzadni kezdünk, többet járunk pisilni, esetleg hasmenést is produkál a szervezetünk, hogy megszabaduljon a felesleges víztartalomtól.

A vesének egyébként alapvető élettani funkciója a méregtelenítés és a testünk vízháztartásához szükséges víz biztosítása. Ha a kelleténél több vizet viszünk be a szervezetbe, akkor abból le tud adni a vízháztartás-szabályozó rendszerünk, de ha kevesebb folyadékot, azaz vizet fogyasztunk, akkor nincs mit felvennie, s kiszáradás, azaz halál a vége. Nem kell még 8 általánost sem végezni ahhoz, hogy eldönthessük, az a jó, ha van mit szabályozni, azaz van víz a testünkben, vagy az, ha nincs mit szabályozni, mert nincs vízutánpótlás.