Az évkönyv összeállítói szerint a hazai tbc-helyzet egyik neuralgikus pontja a visszaesés, a betegek ismételt nyilvántartásba vétele. A statisztika szerint a tbc-vel kezelt betegeknél 17-18 százalék körüli a visszaesők aránya. Többségük rossz szociális körülmények között élő hajléktalan, alkoholista egyén, de némely esetben felmerült a gyógyszerrezisztencia kérdése is. 2006-ban 338 fő (az összes diagnosztizált beteg 17,8 százaléka) került ismételt kezelésre. Ez az eredmény némi csökkenést mutat az előző évekhez képest, ám még mindig messze elmarad a nyugat-európai 7 százaléktól.

A visszaesők csaknem fele a betegség diagnosztizálásától, illetve az első kezeléstől számított 2 éven belül jelentkezett ismételten az őt kezelő intézménynél. Náluk valószínűsíthető, hogy a többség a betegség első, ambuláns kezelésének ideje alatt a számára felírt gyógyszereket esetlegesen vagy egyáltalán nem szedte be. A tüdőgyógyászok szerint az a tbc-s beteg, aki 2 éven belül visszakerül az orvosához, valószínűleg az eredeti fertőzésének kezelését követő elbocsátásakor sem volt még teljesen gyógyult. Ennek valószínűsíthető oka lehet a nem megfelelő gyógyszerelés vagy a rezisztenciavizsgálatok eredményeinek figyelmen kívül hagyása. Az is megtörténhet, hogy a bakteriológiai vizsgálatok követése nem volt kielégítő. A legtöbb visszaesőt Budapesten, Pest, Szolnok, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben regisztrálták.

Megfertőzött egészségügyi dolgozók

Az új tbc-s betegeknek körülbelül az egyharmadát a lakossági szűrések alkalmával fedezték fel; majdnem ugyanennyit a házi vagy járó beteg szakorvos küldött a tüdőgondozóba; tünetek megjelenése miatt jelentkezett 14,7 százalék; más betegség kórházi kezelésénél derült fény a tbc-re a regisztráltak 14 százalékánál. Csak a halál bekövetkezte után elvégzett bonctani vizsgálatok derítettek fényt a fertőzés tényére az esetek 3,2 százalékánál (60 fő). A fertőződés szempontjából legkomolyabb kockázati tényező (16 százalék) az alkoholizálás, továbbá a hajléktalan életforma, illetve a közvetlen és tartós kontaktus egy vagy több fertőzött személlyel. Az egészségügyi dolgozóknál 1,3 százalékos a tbc-s fertőzés előfordulása. A diagnosztizált esetek majdnem 40 százalékánál viszont semmilyen rizikófaktor nem volt kimutatható.

Mivel a hajléktalanok körében tizenkétszer gyakoribb a tbc előfordulása, a szakma szükségesnek tartja e népcsoport ellátásának jogi szabályozását, és a hatékony szűrő/gyógyító munka infrastruktúrájának megteremtését. Külön felhívják a figyelmet arra a tényre, hogy az újonnan fertőzöttek között 27 egészségügyi dolgozó is szerepel, ami az összes megbetegedett létszámához viszonyítva csekélynek mondható ugyan, mégis aggasztó tény. Annál is inkább, mert az előző évi 19 főhöz képest növekedést mutat.

A statisztikák szerint a frissen diagnosztizált betegek közül 2005-ben 1464 fő, 2006-ban 1219 fő egy éven belül kigyógyult a tbc-ből; 320, illetve 281 fő a második évben; 20, illetve 19 fő pedig a krónikus állapotból. Tbc-fertőzés következményeként 54, illetve 56 beteg halt meg. 373, illetve 303 betegnek elhúzódott a gyógyulása, 21-nek, illetve 24 főnek pedig krónikussá vált az állapota. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a diagnosztizált betegek közül 142, illetve 179 megtagadta a kezelést, vagy a fertőzés megállapítása, kezdeti kezelése után „eltűnt” orvosa látóköréből. Ezzel pedig potenciális fertőző góccá vált a közeli vagy tágabb környezetében élő egészséges személyek számára.

Nem csak magyar probléma

A tbc-s fertőzések gyarapodása nem csak a magyar egészségügynek jelent gondot. Londonban például 15 év alatt megduplázódott a frissen diagnosztizált betegek létszáma. 2003-ban az összes új megbetegedés 45 százalékát a brit fővárosban regisztrálták. Ott 100 ezer lakosból 41,3 százalék a tbc-s, ami a brit országos átlag ötszöröse. A londoni fertőzöttek háromnegyede bevándorló külföldi, 50 százalékuk 5 éve vagy annál rövidebb ideje érkezett a szigetországba. Egyharmaduk viszont már 10 évnél régebben él a brit királyságban.

A friss betegek 86 százaléka valamelyik kisebbség tagja. A legtöbben fekete afrikiak, sok a pakisztáni, indiai származású is. A legtöbb fertőzöttet a hajléktalanok, kábítószeresek, alkoholisták, illetve HIV-pozitívak körében fedezték fel.

A feltételezések szerint a tbc-s betegek létszámának ugrásszerű növekedése nem korlátozódik csupán Londonra. Valószínűsíthető, hogy minden nagyobb városban, ahol nagy létszámban jelennek meg külföldi (leginkább fejlődő országból érkező) bevándorlók, számolni kell a tbc intenzív felbukkanásával is.

(lóránth)