Mi okozza az oxigénhiányt?

Mivel az oxigénhiányos állapot már a születés előtt, majd közvetlenül utána is jelentkezhet, és okai is különbözők, a kutatás célja volt, hogy kidolgozzon egy módszert a hűtésterápiára alkalmas és alkalmatlan csecsemők kiválasztására, továbbá a kóros folyamat pontos magyarázatának leírása is. A kutatók többek között annak tisztázását is célul tűzték ki, hogy magyarázatot találjanak arra a kérdésre, vajon miért és milyen esetekben alakulhat ki oxigénhiányos állapot, továbbá mi lehet az oka annak, hogy a kisebb mértékű oxigénhiányt szenvedett csecsemők közül némelyek sokkal gyengébben reagálnak a terápiára, mint más, súlyos oxigénhiányt szenvedett újszülöttek.

Korábban az volt az általános szakmai felfogás, hogy az oxigénhiányos állapot többnyire a szülés folyamata során alakul ki a csecsemők testében. A kutatások eredményei rávilágítanak arra, hogy ez csak az esetek töredék részében fordul elő, a kóros hiány sokkal inkább már az anyaméhben megmutatkozik. Oka lehet az anya dohányzása, egészségtelen életvitele vagy magas vérnyomás betegsége. Az anyaméhen belül diagnosztizált oxigénhiányos állapot csak a csecsemő idő előtti világra segítésével szüntethető meg, ami gyakran természetes úton, koraszülés által realizálódik.

Személyes fájdalomküszöb kutatás

A kutatóközpont másik, ugyancsak a gyakorlati alkalmazás küszöbén álló projektje a személyre szabott fájdalomküszöb megállapítását célozza. Kidolgoztak egy olyan fájdalomstimuláló eszközt, amely csatlakoztatható az MR készülékre, így meghatározható az adott beteg agyi fájdalomközpontjának pontos helye, valamint pontosan és objektíven mérhető a vizsgált személy fájdalomtoleranciája.

A Richter Gedeon gyógyszergyárral közösen végzett kutatásnak fontos szerepe lehet a személyre szabott, optimális gyógyszeradagolásban, mert az eljárás – függetlenül a beteg szubjektív közléseitől – pontosan megmutatja a fájdalom mértékét és segít a fájdalom megszüntetését célzó készítmények adagolásának meghatározásában.

Az eljárás további felhasználási lehetősége némely műtéti beavatkozás szükségességének megállapítása is. Például sérvek, lumbágó vagy isiász esetén a gyakorlatban sokszor az orvos a beteg által elmondott fájdalomérzet mértékének alapján (ami olykor messze eltér a reálistól) kénytelen eldönteni a műtéti indikációt. Az „ideális” fájdalommérték megállapításával jól elkülöníthetők a lelki szintű, illetve a belső szervekben jelentkező problémák.

Lóránth Ida