Stroke-kezelés: egyenlőtlen feltételek
A neurológiai betegségek általában a ritkábban előforduló rendellenességek közé tartoznak, így viszonylag kevés embert érintenek, ám aki valamely ilyen jellegű betegségben szenved, annak nagyon fontos, hogy korszerű kezelést, gyógyszereket kapjon.
Vannak persze rendkívül gyakori, sokszor halálos végű kórképek is, mint például az agyi érkatasztrófa, a stroke.
Komoly Sámuel professzor, a Neurológiai Szakmai Kollégium elnöke aggodalommal követi a biztosítási rendszer átalakítási folyamatát. A magas költségű beavatkozások finanszírozójaként egy központi kezelésű, elkülönített kasszát látna a legbiztonságosabbnak. Kevésnek tartja a betegek magas szintű ellátását biztosító stroke központok számát, és gyengének az életveszélyes, nagy tömeget érintő agyi érbetegségek megelőzését célzó tevékenységet. Lóránth Ida interjúja.
Dr. Komoly Sámuel 1977-ben summa cum laude minősítéssel végzett a szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosdoktori Karán. 1997-ben kandidátusi tudományos fokozatot szerzett, két év múlva pedig az MTA doktori címét is elnyerte. 2004-ben egyetemi tanári címet kapott. Pályáját a SE Neurológiai Klinikáján kezdte. Dolgozott a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház osztályvezető főorvosaként, a Neuroimmunológiai Nemzeti Központ tudományos igazgatójaként, 2004 óta pedig a PTE Neurológiai Intézetének igazgatója. A neurológia, a neuropatológia és az agyérbetegségek specialistája. A Neurológiai Szakmai Kollégium elnöki posztját 2004 óta tölti be.
Gazdátlan szakterületek
Hogyan érintette a szakmát az a tény, hogy a kórházi szerkezetátalakítással elveszítette egyik legfontosabb bázisát, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet?
Bár Magyarországon, egy szakmai döntés nyomán, már évekkel ezelőtt szétvált e két szakterület, az OPNI-nál továbbra is, párhuzamosan működtek. Éppen ezért rendkívül érzékeny veszteséget jelentett a szakma számára az országos, központi szerepet játszó intézmény megszüntetése. Hiszen az országban az elsők között ott nyílt meg egy modern stroke központ, az intézményben neurogenetikával, izombiopsziával és számos, speciális neurológiai területtel foglalkoztak. Ezek egy részének működtetése más intézményekhez került, vannak viszont olyan szakterületek, amelyek mind a mai napig gazdátlanok, mert ez idáig nem sikerült olyan alkalmas befogadót találnunk, ahol a továbbiakban is megfelelő minőségben is színvonalon folyhatna a munka. Ezek szakterületek pillanatnyilag hiányoznak az ellátásból. A szakma szempontjából további veszteséget jelentett az országos intézmény tekintélyes tradíciókkal rendelkező neuropatológiai részlegének bezárása is. Pozitívumként értékelhető viszont, hogy a laboratóriumot sikerült integrálnunk a Semmelweis Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetébe, ahol a munkavégzéshez szükséges feltételek kialakítás alatt állnak. Köszönettel tartozunk az egyetem menedzsmentjének azért, hogy lehetővé tette a szakma e fontos szegmenségnek további működtetését.
Hol kaptak helyet a szakma egyéb területét művelő részlegek?
Az akut stroke-ellátás és az epilepsziások ellátása az Országos Idegsebészeti Intézetbe került, ami a két szakterület szempontjából ideális megoldásnak látszik. Az említett szakterületekkel foglalkozó neurológusok a helyben működő idegsebészettel szoros együttműködésben dolgozhatnak. A közös munka, együtt a közösen kialakított protokollokkal, lehetővé teszi, hogy a közeljövőben kiváló minőségű klinikai idegtudományi intézet alakuljon ki. Ezzel a pécsi neurológiai és idegsebészeti klinikák együttműködésével már működő központ mellett létrejöhet egy újabb intézet, ahol zavartalanul megvalósulhat az epilepsziás betegek műtéti kezelése. Az ilyen betegségben szenvedők mintegy 10 százalékánál (elsősorban a halántéklebeny epilepsziában) az epilepsziát fenntartó góc eltávolítható, és azok a betegek, akiknek korábban a kombinált gyógyszeres kezelés ellenére is gyakran volt rohamuk, rohammentessé tehetők.