Stroke-kezelés: egyenlőtlen feltételek
Az életkilátások szempontjából kritikus 3 óra
Ismerve a főváros közlekedését, feltételezhető, hogy az országos intézmény bezárásával Észak-Buda és az azt körülvevő agglomeráció településeinek akut stroke-os esetei közül valószínűleg nem mindenki juthat időben, a kritikus 3 órán belül a számára legmegfelelőbb ellátáshoz.
Az OPNI stroke-központjának megszűnése miatt a főváros budai oldalán, illetve az északi, észak-nyugati agglomerációban agyi érkatasztrófát elszenvedő betegek többsége valószínűleg a korábbinál hosszabb idő múlva juthat a számára megfelelő színvonalú, életkilátása, későbbi rehabilitálhatósága szempontjából alapvetően fontos intravénás trombolízis kezeléshez. Mégpedig azért, mert Budán jelenleg csak a Szent Imre kórházban működik ilyen szolgáltatást nyújtó stroke-centrum. Így könnyen előfordulhat, hogy a beteg, a számára meghatározó, kritikus 3 órán belül nem juthat hozzá az ellátáshoz. E hiányosság megszüntetése végett, a megszűnő OPNI menedzsmentjével közös javaslatot tettünk az Egészségügyi Minisztériumnak, amelyben az akut stroke-esetek ellátására indítványoztuk egy erre szakosodott, 30 ágyas osztály működtetését a Szent János kórházban. Ezzel az intézkedéssel megoldódhatna az észak-budai, illetve e területhez tartozó agglomerációs települések stroke-betegeinek minőségi ellátása. Sajnos, javaslatunkat a tárca elutasította.
Egy szakmai jelentés már tavaly év elején figyelmeztetett arra, hogy az európai átlaghoz képest, a hazai stroke-betegek közül csak nagyon kevesen részesülnek trombolízis kezelésben. Mi ennek az oka?
Valóban így van, és ezt a szakmában kudarcként tartjuk számon. Szándékunk és törekvéseink ellenére eddig nem sikerült országosan bővíteni azoknak a centrumoknak a számát, amelyek jogosultak lennének a trombolízis kezelések alkalmazására. Magyarországon évente körülbelül 1000-1500 beteg volna alkalmas erre a korszerű és a páciens későbbi életminőségét alapvetően meghatározó kezelésre, ehelyett tavaly például összesen mintegy 200-an részesülhettek benne. Az OPNI megszüntetésével ez a létszám harmadával tovább csökkent. Holott a kezelés, amely többek között a szigorú szakmai protokollnak is köszönhetően rendkívül biztonságos és hatékony, szinte minden kórházban elvégezhető volna, ahol alkalmaznak neurológust, van az intézményben CT készülék és intenzív részleget is működtetnek. Magyarországon számos intézmény rendelkezik ezekkel az adottságokkal, szakmai testületünknek mégsem sikerült elérnie, hogy megkapják a kezelés elvégzésének jogosultságát, illetve az ahhoz tartozó OEP finanszírozást. További gondot jelent, hogy azok a kórházak, amelyekben kijelölt stroke-központ működik, a trombolízis alkalmazásával erősen fogyasztják az adott intézmény TVK keretét, hiszen egyetlen beavatkozás 5 HBCs (kórházi teljesítmény elszámolási) pontot emészt fel. A saját klinikánkon például itt, Pécsett, havonta 200-250 HBCs pontot fordíthatunk az összes beteg kezelésére, amiből ha 5 trombolízist végzünk, máris „elvettünk” 25 pontot a többi betegtől, ez pedig esetenként számottevő hátrányt jelenthet az ellátásukban.
A stroke rohamot előrejelző tünetek
A szakmai kollégium mit javasolt a probléma megoldására?
Többször kértük a szaktárcától, hogy az akut stroke-os betegek intravénás trombolízisének finanszírozását emelje ki az általánosan alkalmazott teljesítménykorlátozó keretből, és annak költségeit (a szülészeti, kardiológiai és egyéb szakmák némely beavatkozásához hasonlóan) attól függetlenül számolhassuk el, ám kudarcot vallottunk csakúgy, mint a centrumok számának növelésére tett javaslatunkkal. Indítványoztuk azt is, hogy évente, országosan körülbelül 300 trombolízis elvégzésének költségeinek fedezésére hozzanak létre egy külön keretet, amiből azok a centrumok gazdálkodhatnának, amelyek pályázat útján elnyernék a plusz támogatást.