Az infarktushoz, elhízáshoz vagy némely daganatos betegséghez hasonlóan a stroke megelőzésére vajon miért nincs országos kampány, figyelemfelkeltő, tájékoztató program?

Sajnos, munkánkban az egyik legnagyobb gondot még napjainkban is az jelenti, hogy a közvélemény, a laikusok alig vagy egyáltalán nem tulajdonítanak a helyzet súlyosságának megfelelő jelentőséget a stroke rohamot előrejelző, illetve annak bekövetkeztét mutató tüneteknek. Míg például a kisebb, nagyobb szívproblémák észlelése után azonnal felkeresik az orvosukat vagy mentőt hívnak, addig az agyi érkatasztrófát jósló, keringési zavarra utaló karzsibbadást vagy enyhe szájzug-elferdülést, esetleg átmeneti beszédzavart múló tünetként értékelik, amivel nem szükséges felkeresni sürgősen a legközelebbi stroke centrumot vagy mentőt hívni. Fontos lenne a széleskörű és általánosan végzett felvilágosító munka, hogy a betegek időben felismerjék a fenyegető veszélyt és orvoshoz forduljanak.

Ehhez milyen lehetőségek állnak a szakma rendelkezésére?

Általában az egyetemi centrumok vállalták magukra a laikusok ismereteinek gyarapítását. Ehhez igénybe veszik a helyi televíziók, az írott sajtó segítségét. Sajnos az életet fenyegető, más betegségek (szívinfarktus, mellrák stb.) megelőzésére szolgáló országos kampányokhoz hasonló program – bár a MOTESZ koordinációjával elkészült – eddig még nem kapott megfelelő támogatást. Szomorú tény, hiszen a stroke ma is a hazai vezető halálokok között szerepel. A másodlagos prevenciónak ennél kedvezőbb a helyzete. A tünetekkel kórházba kerülő betegek többsége megfelelő kezelésben, a későbbi életére vonatkozó szakszerű gyógyszerelésben és tanácsadásban részesül. Állapotát pedig folyamatosan kontrollálják. Mivel a stroke legveszélyesebb rizikófaktora a magas vérnyomás, a megelőző munkában sokat segít az országosan ismert és jól működő Élj 140/90 Hgmm alatt! hipertóniaellenes projekt.

Hiány van rehabilitációs szakemberekből

A neurológiai osztályok bezárásával, átszervezésével összességében országosan csökkent valamelyest a szakma ágyainak száma, ezzel szemben az ellátandók létszáma stagnál, helyenként emelkedik. Mi történik azokkal a betegekkel, akik nem juthatnak megfelelő minőségű neurológiai ellátáshoz?

Valószínű, hogy azok az idős betegek, akik a neurológiai problémák mellett számos krónikus betegségtől (diabétesz, vesebetegség, kardiológiai tünetek stb.) is szenvednek, eredményesebben kezelhetők például a belgyógyászatokon. A súlyos, kifejezetten stroke-os tüneteket produkáló betegek eredményes kezelése és gyógyulása szempontjából viszont kizárólag a neurológiai stroke-részlegek jöhetn(én)ek számításba. Ezt a tényt számos nemzetközi vizsgálat eredményei is alátámasztják. Ennek a betegcsoportnak Magyarországon egyenlőtlen a 100 ezer főre jutó esetszámok szerinti ellátása: vannak területek, ahol páciensek többsége megkaphatja az állapotának leginkább megfelelő ellátást, máshol viszont hiányoznak ehhez a feltételek. A szakmai kollégium kidolgozta az egyenlőtlenségek megszüntetését célzó terveket, többször benyújtotta a főhatósághoz, ám eddig nem sikerült realizálnunk az azokban foglaltakat.

A stroke-on átesett betegek egy részének állapota sajnos nem teszi lehetővé az önálló életvitelt. Mozgásukban, esetleg gondolkodásukban, beszédükben erősen korlátozottak. Közülük sokan igényelnének hosszabb idejű rehabilitációs/krónikus ellátást. Ápolásukra elegendő ágy áll rendelkezésre?