A kórházak átalakításával elvben országosan nagyobb lett a rehabilitációs és ápolási kapacitás, a gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a stroke-on átesett betegek közül sokan, akik jogosultak volnának erre az ellátási formára, mégsem juthatnak hozzá. Nem azért, mert kevés lenne az ágy, hanem mert hiány van rehabilitációs és ápolási szakemberekből. Mivel korábban a rehabilitációnak országosan szűk volt a kapacitása, értelemszerűen kevés szakembert képeztek, és a megváltozott helyzetben hiányuk ma már jól érzékelhető. A szakorvosképzésben elindult ugyan egy kedvező folyamat, ámde ennek látható, konkrét eredményeire éveket kell még várni.

Depresszió, sclerosis multiplex

Az egyéb neurológiai kórképek kezelésénél is hasonló gondok észlelhetők?

Alapvető problémánk, hogy (a korábbi gyakorlattal ellentétben) körülbelül 2 év óta, a neurológiai betegeknél szinte törvényszerűen kialakuló depresszió kezelésére szolgáló gyógyszereket kiemelt támogatással szakorvosaink nem írhatják fel. Erre kizárólag a pszichiáterek jogosultak, annak ellenére, hogy a neurológiai betegségekben szenvedők harmadában-felében depresszió is kialakul, és a neurológiai szakorvosképzés curriculumában a pszichiátriai képzés szerepel. Betegeink többsége mozgáskorlátozott, idős beteg, akiknek (és családjuknak) felesleges és nehezen indokolható további terhet jelent kizárólag a kedvezményes receptfelírási javallat céljából a túlterhelt pszichiátriai szakrendelések felkeresése. Ennek ellenére, a gyógyszerfelírás kérdésében mindezidáig sem a Pszichiátriai Szakmai Kollégiummal, sem a szaktárcával nem sikerült konszenzusra jutnunk.

A sclerosis multiplexben (SM) szenvedő betegek kezelése szempontjából pozitív változásként értékelhető, hogy az országos SM hálózat centrumainak külön keretes gyógyszer-finanszírozása átkerült a 100 százalékosan támogatott kategóriába. E tény valamivel jobban támogatja az orvos/beteg szabad gyógyszerválasztásának a lehetőségét. A speciális SM kezelések finanszírozását évek óta folyamatosan bővítette az egészségbiztosító, és ennek köszönhető, hogy mára megszűntek az SM centrumokban a várólisták.

Agyi stimulátor Parkinson-kórosoknak, alváslaborok

A neurológia egyéb területeire jellemző a hosszabb várólista?

Bizonyos speciális területeken igen. Ilyen például a neurológia és az idegsebészet szoros együttműködéseként megvalósuló eljárás: a Parkinson-kórban szenvedő, gyógyszerrel már nem kezelhető betegek egy része alkalmas mély agyi stimulátor beültetésére, amelynek segítségével még évekig javult állapotban tartható, a korábban ágyhoz kötött beteg akár újra munkaképessé válhat. Mivel a beültetendő berendezés betegenként mintegy 5 millió Ft, és beültetése nagyon sepciális idegsebészeti felkészültséget és neurológiai szakértelmet kíván, másfél éves várakozás is előfordulhat. Évente országosan körülbelül 100 műtétre volna szükség, és mintegy 50 történik. Jó hír ezzel kapcsolatban, hogy az OEP elfogadta a kezelés szükségességét, és évről évre törekszik a keret bővítésére.

Hosszúnak tekinthető az alváslaborok várólistája is. Oka egyrészt az ott jelentkező betegek létszámának utóbbi időben tapasztalható jelentős mértékű felszaporodása, másrészt az, hogy kevés az ilyen vizsgálatok végzésére szakosodott ellátóhely. Ma már mind a betegek, mind az orvosok a korábbinál sokkal intenzívebb figyelmet fordítanak az alvászavarokra, bizonyítottá váltak a kóros horkolás veszélyei, ez okozza a beteglétszám indokolt növekedését. Bár már néhány magán alváslabor is működik az egyetemi klinikákon és Budapesten a BM Központi Kórházban is találhatók mellett, illetve azokkal együttműködésben, mégis úgy tűnik, hogy ez a kapacitás is kevés.