Őssejtbeültetés: mire jó, és mire nem?

Tavaly ősszel kelt lábra a hír, hogy Kaposváron hamarosan megnyílik az ország első őssejtklinikája. A neurológiai betegek közül többen abban reménykednek, hogy az új magánintézményben végrehajtott őssejtbeültetés javíthat majd az állapotukon. Ön szerint lehet erre esélyük?

Sajnos alaptalan a remény, ilyen módon semmi esélyük sincs a neurológiai betegeknek a gyógyulásra. Néhány külföldi klinikán sclerosis multiplexes betegeknél kísérleti jelleggel, már többször próbálkoztak a csontvelő transzplantációhoz hasonló technikával végrehajtott őssejtbeültetéssel. A betegek 5-10 százaléka meghalt a beavatkozás után, a túlélőknél pedig nem tapasztaltak állapotjavulást. Az elhalálozottak agyának vizsgálatakor kiderült, hogy onnan nem tűntek el a betegséget okozó hibás immunsejtek, mert ebben a szervben a beültetés hatására nem történik meg a sejtcsere. A tudomány jelenlegi állása szerint a degeneratív neurológiai betegségek őssejtbeültetéssel való gyógyításának sajnos nincs realitása. Ezzel kapcsolatos szakmai állásfoglalásunk megtalálható a honlapunkon. Pár évvel ezelőtt külföldi klinikákon embrionális őssejtbeültetéssel próbáltak javítani Parkinsonos betegek állapotán. A beavatkozáson átesett betegek állapota a kezdeti javulás után 2-3 év múltán rosszabbra fordult, mert a beültetett őssejtek növekedése ellenőrizhetetlenné és kiszámíthatatlanná vált. Az eredeti elképzelésekkel ellentétben nem állt le a szaporodásuk, ennek pedig az lett a következménye, hogy a betegek egyre súlyosabb túlmozgásos tüneteket produkáltak. Állapotuk egy idő után sokkal rosszabbra váltott, mint amilyen a beavatkozás előtt volt.

Ha nem az őssejtbeültetés, akkor milyen más módszer adhat reményt arra a degeneratív idegrendszeri betegségben szenvedőknek, hogy valamikor a közeli vagy távolabbi jövőben annak segítségével, általuk jól érzékelhetően javulhat majd az állapotuk, esetleg némelyek meggyógyulnának, a ma még élethosszig tartó betegségükből?

A Parkinson-kórnál vagy az agysorvadással járó betegségeknél kitörési pontként jöhet számítása például a fokozott idegsejtvédelem megvalósítása. A degeneratív neurológiai kórképeknél a tumorképződéssel ellentétes folyamatok játszódnak le, a cél – többek között – az idegsejtek apoptosisának megakadályozása volna. Olyan eljárások, gyógyszerek kifejlesztése szükséges, amelyek megakadályozzák egyrészt az önkéntes sejthalált, másrészt kiiktatják azokat a külső tényezőket, amelyek erre kényszeríthetik az idegsejteket és a velük szoros együttműködésben lévő oligodendroglia sejteket. Ilyen irányú kutatások jelenleg hazánkban is folynak pl. a szegedi és pécsi egyetemen.

A különféle idegrendszeri betegségek kezelésében a szakmának nagy előrelépést jelentett a funkcionális mágneses rezonancia (MRI – a szerk.) módszerének megjelenése. Az eljárás alkalmas az agyközpontok működés közben történő megjelenítésére, ami hihetetlen perspektívát nyit az agy működésének megértésében, de gyakorlati haszna is van. Segítségével például az idegsebészeti beavatkozások nagyságrendekkel pontosabban tervezhetők. A műtét előtt eldönthető, hogy a tervezett beavatkozás érint-e elsődleges agykérgi központokat, azaz elvégezhető-e a műtét anélkül, hogy a beszéd-, a mozgató- vagy pl. a látókéreg-pálya sérülne.

A biztosítási rendszer közeljövőben történő átalakítási elveinek ismeretében hogyan látja a hazai neurológiai ellátás jövőjét?

A stroke-ellátás remélhetően javulni fog. Aggódunk azonban, hogy a viszonylag ritkának számító, ám kezelési költségeit tekintve általában drága autoimmun, genetikai, degeneratív etiológiájú neurológiai betegségek gyógyításának finanszírozását az üzleti alapon működő biztosítók hogyan fogják finanszírozni. A megnyugtató megoldás számunkra az volna, ha ezen betegségeknek a finanszírozása továbbra is egy központi kockázatvállalási keretből történne.

Lóránth Ida