Egy WHO-előrejelzés az 1990-es évek közepén a világ lakosságát leginkább fenyegető betegségeként a szív- és érrendszeri problémákat jelölte meg. Az Egészségügyi Világszervezet a HIV-fertőzést csupán a tizedik helyre sorolta. Napjainkra igencsak megváltozott a helyzet.

A fejlődő országok mai egészségügyi statisztikái már ma is alaposan rácáfolnak az előrejelzés állításaira. Bár Magyarországon évek óta szinte változatlan az új fertőzöttek száma, a globális probléma mégsem hagyható figyelmen kívül.

Afrikában, Ázsiában és általában a „harmadik világ” országaiban évről évre nő az új fertőzöttek létszáma. Naponta (éppen egy, a fenti előrejelzésnél sokkal frissebb WHO-statisztika szerint) 14 ezren fertőződnek meg világszerte. Csak Afrikában 15 millió AIDS-árvát tartanak nyilván. Jelenleg a Földön körülbelül 40 millió HIV-fertőzött él. A betegség terjedésének jelenlegi intenzitását alapul véve, az előrejelzések szerint 2030-ra legalább 6 és fél millió fertőzött lesz világszerte.

Minden 25. vírus mutál

A betegség kutatói előtt ma már világos a kórokozó szaporodási folyamata. Egy fertőzött sejt két napig él, a testben évente 180 HIV-generáció fejlődik ki. A tünetek megjelenéséig mintegy 1000 HIV-generáció keletkezik. A vírus ellen eredménnyel bevethető gyógyszerek létrehozása azért nehéz feladat, mert a HIV-generációk minden 25. másolata mutál. A vírus többek között azért képes a rendkívül hatékony védekezésre a szervezet immunsejtjeinek támadása ellen, mert a mutáció során a kórokozót védő fehérjeburok szerkezete folyamatosan változik.

A világ nagy gyógyszergyártói hosszú évek óta próbálkoznak a fertőzöttek sikeresebb kezelésére (később esetleg gyógyítására) alkalmas hatóanyagok fejlesztésével. Mára sikerült elérniük, hogy a 20 évvel ezelőtt még – a fertőzés tüneteinek megjelenésétől számított pár éven belül – biztosan halállal végződő betegségből olyan, hosszú lefolyású, akár a betegnek több évtizednyi életévet adó krónikus kór lett, amely megfelelő gyógyszereléssel sokáig emberhez méltó életvitelt biztosít a fertőzöttnek. Tekintettel a fertőzés agresszív terjedésére és a fertőzöttek létszámának harmadik világbeli és ázsiai ugrásszerű növekedésére, a gyógyszerkutatók végső célja a védőoltás kifejlesztése volna. Az erre irányuló eddigi törekvések többnyire kudarccal végződtek.

Humán tesztek vakcinával, tapasszal

Egy reménykeltő hír szerint tavaly amerikai kutatóknak sikerült a vírus fehérjeburkának felületén olyan érzékeny pontot találniuk, amelyet alkalmasnak vélnek arra, hogy a kórokozó ellen kifejlesztendő vakcina támadáspontjául szolgáljon. A kutatási eredmények szerint a vírus gp120 nevű fehérjéjéhez kapcsolódhat az immunrendszer által termelt CD4 ellenanyag, amely a vírus elpusztításával járhat, vagyis megelőzhető volna a fertőzés.

Egyelőre nyitott kérdés, hogy az emberi szervezet vajon képes lesz-e megfelelő mennyiségben antitestet termelni a vírus ellen. A kutatók majmokon végzett kísérletei szerint az általuk kifejlesztett b12 vírusellenes anyag az állatoknál képes védelmet nyújtani a HIV által előidézett immunhiányos állapothoz hasonló vírusfertőzés ellen. Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy a hatóanyag emberek kezelésére is sikerrel alkalmazható.

Tavaly januárban, kísérleti jelleggel, Dominikában és Dél-Afrikában több ezer, 18-35 éves, nem fertőzött, önként jelentkező nőn végeztek humán teszteket az egyik lehetséges vakcinával. Az oltóanyagot kisebb populáción már korábban is kipróbálták, és az eredmények biztatóak voltak. Amellett, hogy nem regisztráltak mellékhatásokat, a beoltottak több mint felénél a vírus elleni védettség is kialakult. A tesztvizsgálatokat négyéves periódusra tervezik, végének tervezett időpontja 2011.

Egy másik fajta oltóanyag tesztelését Haitin, az USA-ban, Ausztráliában, Brazíliában, Kanadában, Jamaicán, Peruban és Dominikán végzik. Az utóbbi államban főként önként jelentkező prostituáltakon tesztelik a vakcinát. Az eddig kifejlesztett és tesztelt oltóanyagok egyike sem tartalmaz gyengített vagy élő HIV-kórokozót, csupán másfajta vírusokba épített HIV-géneket. Ettől a kutatók azt remélik, hogy a beoltottak szervezete időben felkészülhet egy későbbi esetleges HIV-fertőzésre.

Magyar találmányként emlegetik a Liszewitz Julianna professzor által kifejlesztett AIDS-tapaszt. A kutató 25 éven át az Egyesült Államokban fejlesztette találmányát. Lényege, hogy a tapasz hatóanyaga aktiválja és felszaporítja a bőrben található immunsejtjeket, így pusztítja el a HIV-vírusokat. A tapasz humán tesztelése a budapesti Szent László Kórházban és egy amerikai klinikán történik. A tervek szerint a tapasz sorozatgyártását 3-6 éven belül kezdhetik meg. Egy amerikai-magyar vegyes vállalat a gyártást Magyarországon képzeli el.

(lóránth)