Döbbenetes hír látott napvilágot egy amerikai orvosi szaklapban: kutatók azt találták, hogy a kemoterápia során alkalmazott gyógyszerek mérhetetlenül károsak, többek között az agysejtekre is. Megkérdeztünk erről az állításról egy magyar szakembert.

Ezért kerestem meg dr. Somogyiné dr. Ezer Évát, a kaposvári Kaposi Mór Oktató Kórház onkológusát. A doktornőtől sok fontos dolgot tudtam meg, amit feltétlenül szükségesnek láttam az olvasókkal megosztani, a korrekt tájékoztatás céljából. Lássuk azonban először az eredeti amerikai cikket!

Nehéz elképzelni, hogy a kemoterápiás gyógyszerek sokkal károsabbak, mint hinnénk. Kutatók (Mark Noble és munkatársai a New York-i Rochester Egyetemen) mindenesetre arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a gyógyszerek megtámadják az agysejteket, és komoly károkat okoznak a központi idegrendszerben.

A kemoterápiás szerek átjutnak a vér-agy gáton

A Journal of the American Medical Association című tekintélyes orvosi szaklap cikkében emlékeztet rá: betegek évek óta tapasztalták, hogy a rákellenes kezelés elkezdése után hamarosan sokkal feledékenyebbé váltak és csökkent a koncentrációs képességük. Az orvosok azonban tagadták, hogy bármilyen kapcsolat volna a terápia és a feledékenység között, és úgy gondolták, hogy a gyógyszerek nem juthatnak át a vér-agy gáton, vagyis nem kerülhetnek be az agyba.

A kutatók viszont azt állapították meg, hogy igenis átjutottak. A „kemoterapizált agy” – ahogy a kételkedő orvosok nevezik –, nagyon is valós probléma. Érdekes, hogy bár a betegeiknek nem mondták el, néhány orvos csendben dokumentálta az eseteket. A szakértők most attól tartanak, hogy a kemoterápia veszélyesebb az agysejtekre, mint magukra a rákos sejtekre.

Egy magyar onkológus így látja

Tény, hogy az amerikai cikk általánosságban beszél a kemoterápiáról, és annak negatív hatásait hangsúlyozza. Dr. Ezer Éva nem is tagadja ezeket, függetlenül attól, hogy munkája során közvetlenül nem találkozott a fent említett agykárosodással. Ennek egyik oka lehet, hogy az általa kezelt tüdődaganatos betegeknél ezt a tényt vagy elnyomják más mellékhatások, vagy a beteg sajnos nem éri meg annak kialakulását. A másik ok az lehet, hogy ezt a mellékhatást nem tudják olyan egyszerűen lemérni, mint például a vese vagy a szív működésének romlását. A megkérdezett orvos ugyanakkor hozzátette, hogy a kognitív funkciók romlásában nagyon sok tényező szerepet játszhat, pl. a betegség miatti szorongás vagy a megváltozott szociális helyzet stb.

Dr. Ezer egy esetben viszont hallott/olvasott a fenti állításhoz hasonló tényről: daganatos gyermekeknél figyelték meg, hogy közülük azok, akik fiatalabb korukban kemoterápiás kezelésen estek át, rosszabb iskolai teljesítményt produkáltak, mint egészséges társaik.

Ettől függetlenül nem szabad megfeledkezni arról a tényről, hogy bizonyos esetekben a betegnek ez (vagyis a kemoterápia) az egyetlen esélye a túlélésre, illetve életének meghosszabbítására.