Ez Magyarországon is működik, akár kancsal, akár rövid-, tompa-, esetleg távollátó a gyerek, sőt akkor is, ha jó szemű. Ez utóbbi sasszemet szeretne, és meg is kapja a módszertől akár a normális látás 3-4-szeresét. Vagy láthatná szabad szemmel a Jupiter bolygóit és a Szaturnusz gyűrűjét, olyan jó memóriája van (!). Mi több, írja a szemdoktor könyvének 103. oldalán, mindjárt a lap tetején – és most a gyengébb idegzetűek kattintsanak át egy másik cikkre –, az egyik iskolás gyerek, aki az éles szemével ilyen jól látott égitesteket, annyira utálta a matekot, hogy azonnal rövidlátó lett, amikor megkérték, ugyan adjon már össze fejben valamit.

Szabályok a gyakorláshoz

Ha gyakorolunk, vigyázni kell néhány szabályra. Behunyjuk, betakarjuk a szemet, rágondolunk a tárgyra pár másodpercig. Nehezebb esetekben akár fél vagy egy percet is megközelíthet ez a vizualizáció, majd egy pillanatra kinézünk az eredeti, még homályos képre. Csak egy kicsit, hogy ne vesszen el a képzelt kép élessége. Ez után behunyjuk a szemünket újra, és így folytatjuk, felváltva, akár jó 10-20 percig.

Beindul egy szellemi, lelki folyamat, és néhány pillanatra élesedni kezd a látás. De figyeljünk arra, hogy mielőtt behomályosodna a kép, már valóban újra csukva legyen a szemünk. Talán egy másodpercig tartjuk nyitva, utána máris csukva kell hogy legyen, hogy hibásan adaptáló szemünk újra felcsípjen egy-egy morzsát a tisztább belső képből. Persze megfordítva is gyakorolni kellene, amit az amerikai szemorvos talán még fontosabbnak tartott. Éles távolságról nézegetjük a betűt, betűket, sorokat stb., behunyjuk a szemet és fejlesztgetjük, erősítgetjük a belső képet. A próbákat ilyenkor egy távolabbi vagy közelebbi, de ugyanolyan teszten végezzük, ahol rosszul látjuk az éles betűk párját. Meglátják, egy-két hét elteltével szépen erősödik mind a lelki, mind a valós látvány. Be-beugranak a kisebb betűk, tisztábban látjuk a házakat, a tetőcserepeket, a horgolást, a színeket, formákat, méreteket, mindent. (Ugye, eszükbe jutott a korábbi cikkeink néhány aranyszabálya: a kép mindig ingázik, mindennek aurája van, nem látni kell a belső képet, hanem csak rágondolni.)

Minél erősebb lesz a képzeletbeli kép, annál stabilabban tudjuk megtartani az egészet nyitott szemmel. Mihelyt az emlékkép olyan tökéletes és erős lesz nyitott szemmel, mint csukottal, a látás tökéletessé válik szemüveg nélkül.

Ki képes jól vizualizálni?

Ilyenkor illene az első kérdéshez hasonló, nagyon logikus következő kérdést megfogalmazni. Hogyan lehet tökéletes emlékképet kialakítani, ha az eredeti homályos szemüveg nélkül? Sehogy, vágja rá a hagyományos logika. Pedig ez egy újabb csapda.

Mi történik, ha Harry Pottert olvasunk? Sosem jártunk Rowling helyszínein, mégis mindent el tudunk képzelni. Nem hogy homályos, hanem semmilyen emlékképünk sincs, mégis minden a helyén van. De akinek rossz a látása, annak – nem is gondolná, de – a belső képe sem lehet igazán éles, míg a szeme rossz. Tehát nem annyira tud vizualizálni, mint hiszi. Bár kívülről tudja a gyerekkori verseket, és pontosan emlékszik mindenre, ami a munkájához kell, betéve tudja a kétezer árucikk árát, ami a boltjában kapható; a paragrafusokat, ami az ügyvédi praxis alapja, mégsem igazi a vizualizálása. Arra emlékszünk jól, amiben gyakorlatunk van, amiben otthon vagyunk – és azokat sokkal jobban is látjuk.