Az utóbbi száz évben – civilizációs ártalomként – tömegesen terjedő népbetegséggé váltak a gerincbántalmak. A gyógyítás nehéz, hosszadalmas, ezért a megelőzésre kellene jobban odafigyelni. A hazai fiatalok kétharmadánál már észlelhető valamilyen elváltozás.

Az embert két lábra állása óta sújtják a gerincbántalmak. A panaszok nem függnek a kortól, hiszen a kisgyerekektől az aggastyánokig mindenki szenvedhet valamilyen gerincbetegségben. Megjelenésükben kétségtelenül szerepük lehet az örökletes tényezőknek is, ám ezek általában csak az egyén hajlamát erősítik bizonyos betegségekre, azok megjelenéséhez viszont több ártó tényező együttes jelenlétére is szükség van. Ilyenek: a helytelen táplálkozás, a káros életvitel, az inaktív, mozgásszegény életmód.

A magyar felnőtteknek körülbelül a 80%-a szenved derék- vagy hátfájástól, gerincbántalmaktól. Az idő előtti nyugdíjba vonulásnál, a rokkantnyugdíjazásnál és az aktívak betegállományban eltöltött idejének nagy részénél éppen az ilyen jellegű panaszok szerepelnek a leggyakrabban. Idősebb korban a csontritkulás miatt előálló gerincbetegségek szedik áldozataikat.

Legfontosabb a megelőzés

A különféle gerincbetegségekre általánosan jellemző, hogy a legnagyobb hangsúlyt a megelőzésükre kellene fektetni. Dr. Cseuz Regina reumatológus főorvos elmondta, hogy intézményükben különféle komplex megelőző programokat dolgoznak ki, amelyek az egyes korosztályok tagjainak eredményes betegségmegelőzését szolgálják. Az általuk elindított, gyerekeknek, kamaszoknak szóló gerinciskola olyan életmódprogramot kínál, amely nemcsak a megelőzést szolgáló tornagyakorlatokat tanítja meg, hanem anatómiai ismereteket is nyújt, és megtanítja a gyerekeket a helyes testtartásra, ülésre. A reumatológus a fiatal felnőttek gerincproblémáinak legfőbb okozójaként az ülő, általában számítógéphez kötött munkát tartja. Ennek ellensúlyozására önálló mozgásprogram kidolgozásán munkálkodnak. A gép mellett rendszeresen végzett speciális testgyakorlatok megelőzhetik a gerincproblémákat. Az időseknél általában a kopásos tünetek jelentik a legnagyobb kockázatot, illetve – különösen a nőknél – a menopauza utáni években kialakuló csontritkulás. Mindhárom említett életkorban, különösen az idősek esetében, a napi rendszerességgel végzett mozgás, az aktív életmód, a testsúly folyamatos kontrollja lehet a védelem.

Gerincferdülés, csigolyakopás, meszesedés

A hazai egészségügyi vizsgálatok adatai szerint már a gyerekek, a fiatalok kétharmadánál is észlelhető valamilyen gerinc-rendellenesség. A későbbi súlyosabb következmények elkerülése érdekében fontos azok korai felismerése és kezelése. A legfiatalabbaknál a gerincferdülés és a rossz testtartásból eredő hibás gerincgörbület a legáltalánosabb panasz. A középkorúaknál megjelennek a különféle kopásos tünetek, amelyek a kor előrehaladtával egyre általánosabbá és súlyosabbá válhatnak. A csigolyák porckorongjainak víztartalma már a fiatalabb években csökkenni kezd, aminek következménye az, hogy folyamatosan romlik a rugalmasságuk. Ez a folyamat pedig a csigolyatestek közötti rések elkeskenyedéséhez vezet. A csökkent víztartalmú porckorongok nem képesek ellátni eredeti funkciójukat, így a fizikai terhelés hatására a csigolyák alakja deformálódik. A csigolyatestek kopását a szervezet igyekszik kijavítani és azokon meszes nyúlványokat képez, hogy az elgyengült csontszerkezetet teherbíróbbá tegye. A csigolyameszesedés akkor válik fájdalmassá a beteg számára, ha a kinövések idegek, inak vagy izmok közelében keletkeznek és azokra folyamatos nyomást gyakorolnak. Gyakori panasz a porckorongsérv is, amelyet általában nagyobb hirtelen fizikai terhelés okozhat.

A műtét csak végső megoldás

A már kialakult gerincbetegségeket alapvetően háromféle módszerrel kezelik: gyógyszerekkel, fizioterápiás eszközökkel (gyógyfürdő, masszázs stb.) és a legsúlyosabb esetekben műtéti megoldásokkal. A gyógyszeres terápia általában a fájdalomcsillapítást, a gyulladások csökkentését célozza, illetve izomlazító hatású. A reumatológus a fizioterápiás eszközök széles választékából alkalmazhatja a betege számára legmegfelelőbbet, illetve kombinálhatja is azok használatát. Ilyenek lehetnek például kis- és nagyfrekvenciás elektromos eszközök, az ultrahang, a fény- és hőkezelés, a gyógyfürdők, az iszap- és parafinpakolások, a masszázs, a gyógytorna. Műtéti beavatkozásokra általában akkor kerül sor, ha a felsorolt terápiák hatástalannak bizonyulnak, illetve a betegnél már olyan anatómiai torzulások alakultak ki, amelyek mozgásában korlátozzák, normális életvitelre alkalmatlanná teszik. A különböző gerincproblémák elkerülését szolgálják a nyak és a hát izmait erősítő gyakorlatok. Ezek egyszerűek, otthon is elvégezhetők és nem jelentenek különösebb fizikai megterhelést, vagyis szinte mindenki gyakorolhatja azokat. Ahhoz, hogy ezek a gyakorlatok hatásosak legyenek, szükséges a folyamatosan, minden nap, legalább tíz percen keresztül végzett torna.

(lóránth)