Csalfa illúziók helyett

A rosszul látó, a zöldhályogos, a kancsal esetleg kettős képet lát, homályokat, látótérkiesése is van, ráadásul mindkét szeme másképpen rossz. Másképp érzékeli a színeket, a távolságot, a méreteket. Ez sem lehet más, mint fáradt tudatunk, a 90%-unk csalfa játéka, hamis illúziók sora. Ez pedig odáig fajulhat, hogy a rossz használat következtében megváltozik a szem fizikai állapota: elszürkül a szemlencse, megnövekszik a szemnyomás, asztigmia is kerül a már mínuszos vagy pluszos szemüvegre stb. Tartós gyakorlás mellett képesek vagyunk korrigálni a hamis méret/szín/távolság torzulásokat, egyre helyesebben rögzíteni képzeletben a betűtábla és a szem közti távolságot, a szoba közbeeső részletet. Ez mind-mind emlékképek kérdése, nem pedig a dioptriáké.

Ha újságolvasási problémánk van, képzeletben látni kell az egész cikket is, a fehér színű szó- és sorközöket. A betűket is persze, de ne akarjuk olvasni őket! Igen természetes „hibánk”, hogy akarunk olvasni, és ez tovább rontja a javulás lehetőségei. Miért kellene másképp működni a szemnek szöveg nézése esetén, mint akkor, amikor egy házra nézünk? Miért kellene „olvasni” az újságot, a könyvet? Az adott szöveget nézni kell, suhanni rajta. Annak megértése más agyi régió feladata. Csak ingázzon a szemünk, mintha a szöveg nem is volna. Mintha hegyoldalt, a víz hullámzását néznénk. Az olvasni akarás kényszere nagyon erős, ha nem tudjuk áttenni „látásiba”, soha nem érjük el a tartós eredményt!

Rossz logikát követ az, aki állandóan a szemét figyeli. Eszünkbe se jusson „nézni” és „olvasni”, amikor tréningezünk. Soha ne hunyorogjunk, ráncoljuk a homlokot, mert ezzel csak fizikai törvények segítségét kérjük, a jobb látásért így nem lehet semmit tenni. Ne akarjuk, hogy eltűnjön a kettős kép, a szellemkép -a tréning majd megteszi a maga dolgát idővel. A helyes látás csak a szöveg és a tárgy emlékképével törődik. Az igazi szem úgy olvas, hogy „csak” a betűk közti szüneten áll meg szösszenetnyit, tudattalanul. Az extra látás akár 72-t is rezzenhet a másodperc törtrésze alatt, ezt pedig csak a legmélyebb pihenés állapotában produkálja az agyunk, amibe már semmi beleszólásunk nincs…

Unaloműző ingás

Bates doktor többször megnyugtatja olvasóit, hogy a tökéletes szem sem lát mindig élesen. Sőt! (A jó szeműeket nem vizsgálják az orvosok, pedig igencsak volna mit megfigyelniük.) Szinte minden családban ismerős a következő: „Egyszer csak ott volt a kocsi. Alig tudtam megállni. Majdnem összeütköztünk. Esküszöm, hogy előtte mintha nem is lett volna ott semmi”. A tudós-szemorvos így ír erről a cudar jelenségről: „… a jó szemnek időnként megmagyarázhatatlan kikapcsolásai is vannak, ami számos balesetet okoz a pilótáknál, villamosvezetőknél stb. Hiába keresik az okot, vizsgálják halálra a pácienst, minden tökéletesen működik. Remélem, ezzel a kis beolvasással igazán feldobtam a szemüvegeseket…”

Igen, bármilyen furcsa, a szem nem gép, hanem hús-vér szervünk. A túlélésre találták ki és nem arra, hogy hipp-hopp, kétmillió év elteltével belenyúljunk a dolgába, és harminc-negyven ember életéért feleljünk, mint autóbuszsofőr. Azelőtt a látás megengedhetett magának ilyen kis áramszüneteket, a civilizáció feltalálása óta halálos is lehet ez a villanásnyi „természeti” jelenség. A figyelem lankadása is ilyen. Az egyhangú útszakaszon történő vezetést nem nekünk találták ki. Ami megerőltető, amit nem szeretünk, attól elfordul a látás, nem érdekli.

Toljunk ki ilyenkor is a természettel, tudatunkkal, és kontrolláljuk a káros folyamatot. Ha álmosodnánk, fáradnánk az unalmas út miatt, ingázzunk lazán, csak a fejjel. Ne akarjunk látni ilyenkor sem, hagyjuk a szemet magától működni. Szinte azonnal megszűnik az unalom, megnyugszik a látásközpont és újra „széppé” nemesül a következő sivár 20 km. Ezzel később akár egy-egy megállás, több kávé, kóla is kihagyható. (Illetve a kávét és efféléket jó volna mindig elhagyni, a megállásokat csak akkor, ha tényleg teljesen felüdültünk.)

Ha valóban kilencszer többet foglalkozunk a látás agyi részével, mint a szemüveggel meg a cseppekkel, a rásegítő módszerekkel, akkor igazi sikerélményink lesznek, miközben az egész test megnyugszik. Mi több, megnő az agy kapacitása, élesedik a memória, szűnni fog a parlagfűallergiánk, nő a szaglási, hallási képességünk, kisimulnak a ráncok, és 10 évvel fiatalabnak érezzük magunkat.

Vén Péter
szemtréner

Minitréning keddenként Budapesten a Margit-hídnál, 2008. okt. 14., 17-18.30 óra között, tel: (20) 471-5303; Szemwellness szombat Budapesten a IX. kerületben, 2008. okt. 11-én 10-16 óra között; novemberben látástréning Vácon. További információ: info@szemtorna.hu, tel.: (1) 216-1976.