Agyunk működését vizsgálva megdöbbentő megállapítást tettek amerikai kutatók: az agyhullámok a térbe „kisugárzódnak”, és a rádióhullámokhoz hasonló működést mutatnak. Az agyból jövő hullámok hossza különböző, mintegy skálát képeznek, de hosszuk elhatárolható egymástól.

A megdöbbentő felfedezést dr. Stowel, az USA közismert atomtudósa tette kutatótársaival. Előtte az orvostudomány már régóta megállapította az agyhullámok jelenlétét az emberi agyban. Az elektro-enkefalográfiás (EEG) vizsgálat, valamint a szív vizsgálatánál használt elektrokardiogramm (EKG) már régóta méri a testünk bioelektromos mutatóit. Az is közismert, hogy minden sejtnek van saját bioárama és saját elektromos kisugárzása. Ezek rendszeréből áll össze egyes szerveink, s végül a testünk elektromos rendszere. Ezeken a rendszereken keresztül lehet különböző vizsgálatokat (Voll-féle elektroakupunktúra, biorezonancia stb) elvégezni.

Azt is tudja már mindenki, nem csak a híradástechnikai mérnökök, hogy a mobiltelefonok rádiójeleket és elektromágneses mezőt bocsátanak ki, ezek pedig áthatolnak az agyon is. Ezt a hatást is lehet mérni érzékeny műszerekkel, valamint a vérkristály-analízises vizsgálat is tökéletesen alátámasztja a mobiltelefonok agyra gyakorolt ártó hatásait.

Az agysebészek talán ezért nem használnak mobilt, vagy ha használnak, akkor azt a testüktől távol tartva, kihangosítóval vagy fülhallgatóval használják. A gyermekek koponyája még fejletlen, ezért kevésbé védi az agyat, mint a felnőtteké, ezért még jobban ki vannak téve a különböző elektromágneses sugárzások egészségkárosító hatásainak, mint a szüleik. (Ilyenformán nemcsak a mobilok veszélyesek, hanem az MP3 lejátszók és minden szerkezet, amely fejhallgatóval hallgatható).

Akkor is árt, ha nem beszélünk

A heildelbergi orvosegyetem kutatója, Prof. dr. Varga András nemcsak orvosprofesszor, hanem elektromérnöki doktorátussal is rendelkezik, s egyben igazságügyi szakértő is. Az „Elektro-bioklimatológia” címen – eddig csak németül megjelent könyvében – tudományos kísérletekkel igazolja az elektromágneses frekvenciák (EMF) egészségkárosító hatásait, amelyek nemcsak termikus (hőhatás), hanem atermikus (hőtől független) hatásaikkal is károsítják sejtjeinket. Kutatásai bizonyítják, hogy a mobiltelefon nemcsak akkor árt, ha beszélünk valakivel, hanem akkor is, ha be van kapcsolva, de csak vételkész helyzetben van. Vételkész helyzetben 2 másodpercenként ad egy impulzust a legközelebbi adótorony felé, jelezve, hogy hívásra alkalmas. Ezek az impulzusok, attól függően, hogy milyen távolságra vannak a testünktől, károsítják a szervezetünket. (Ha csak pár cm-re vannak, akkor nagyobb, ha távolabb, akkor a távolsággal arányosan csökkenő egészségkárosító hatással kell számolni). Ezek az impulzusok különösen veszélyesek a gyermekekre, akiknek a szervezete folyamatos és gyors fejlődésben van.

Ha használjuk is a mobiltelefonunkat (beszéd, sms stb.), akkor az ártó hatás nagysága függ a beszélgetés idejétől és a mobiltelefon mozgásától. Hívás esetén, ha mi hívunk valakit, akkor, amíg a mobilunk rá nem talál a szolgáltatónk adótornyára, addig maximális – ami akár 2W-is lehet – adókapcitással küldi a hívójelet a bázis adótornyok felé. (Próbáljon meg valaki maximális hangerővel, közvetlenül a fülére szorítani egy 2W-os hangszórót!) Amikor a mobil megtalálta a legközelebbi „célt”, akkor annak távolságától függő erővel adja le a sugárzását az adótorony felé. Ha beszéd közben elmozdulunk vagy folyamatosan mozgásban vagyunk, akkor a mobiltelefonunk érzékeli az mozgásunkat, azért készülékünk megnöveli az adóteljesítményét, hogy egy másik adótoronnyal is felvehesse a kapcsolatot. Ha ugyanis a híváskor kezdeményezett adótoronytól annyira eltávolodik, hogy a térerő a kritikus szint alá csökken, akkor a mobilunk a másik toronnyal is kapcsolatot vesz fel, hogy leszakadás esetén folyamatos legyen a beszélgetés vagy a más jellegű szolgáltatás.

Miért is tilos repülőn mobilozni?

Ha például a mozgó metrón, vonaton vagy villamoson, autóbuszon utazva próbálunk meg hívást kezdeményezni, akkor nagyon nagy adóteljesítmény kell a folyamatos kapcsolathoz, és ez hatványozottabban árt, mintha álló helyzetben vennénk igénybe a mobiltelefont. Ezért tilos például a repülőgépeken is a mobiltelefon használata. (Több ország törvényei börtönnel büntetik akár csak a bekapcsolt állapotot is.)

Ha egyszerre többen is mobiloznak tömegközlekedési eszközökön, akkor olyan nagy teljesítménysűrűség keletkezik, hogy az még a nem mobilozókra is egészségkárosító hatással van. Ugyanilyen hatással kell számolni az úgynevezett DECT – zsinór nélküli – telefonok esetében is. Sokan meghagyják ugyan a vonalas telefonjukat, de a lakásban vagy a munkahelyen zsinór nélkül használják azt. Ilyenkor a bejövő vonal végén lévő készülék adó egysége folyamatos, pulzált, 100 Hz-es rádiójeleket ad le a lakás valamelyik részében lévő készülék felé. Ha a zsinór nélküli telefonról hívást kezdeményezünk, vagy bennünket hívnak és csörög a telefon, akkor akár hússzoros is lehet az adó teljesítménye, mind a fali egységnél, mind a kezünkben lévő készüléknél. Azt csak nagyon kevesen tudják, hogy a lakásban vagy a munkahelyen lévő DECT készülék a nap 24 órájában küld jeleket a telefonra, még akkor is, ha nem telefonálunk. Ilyen esetekben olyan nagy teljesítménysűrűség keletkezik a lakásban, ami túllépi még egy mobil rádióállomás teljesítményét is. Ez pedig már minden, lakásban vagy munkahelyen tartózkodó ember egészségét folyamatosan károsítja!