Mindig van előzmény!

A szenvedélybetegségek kialakulása sohasem vezethető vissza egyetlen okra: az ember személyisége és a környezet, amelyben felnőtt vagy él, együttesen határozza meg, hogy képes-e valaki ellenállni a szenvedélybetegségek veszélyének vagy sem. Több negatív élmény, megpróbáltatás egybeesése minden embert erősen igénybe vesz, megvisel, ám aki megismerte és elsajátította a problémák megoldásának sokféle lehetőségét, az kevésbé van kitéve annak a veszélynek, hogy szenvedélybetegségbe menekül.

A szenvedélybetegségek kialakulásának megelőzését már gyerekkorban el kell kezdeni, ekkor fejlődik ki ugyanis az önértékelés. Már egy gyermek is képes megtanulni, hogy problémáit megfelelő módon kezelje, és az életét aktívan alakítsa. Ha ekképpen megerősödik, később jobban ellen tud állni a káros szenvedélyeknek. A szenvedélybetegségek megelőzése tehát annyit jelent, hogy fejlesztjük a gyerekek önállóságát, önmagukra találását, önmaguk tiszteletét és életörömét, erősítjük kommunikációs és konfliktusmegoldó képességeiket.

A megelőző munka központi célja az én-erő felépítése. Ez azt szolgálja, hogy a gyerekek és a fiatalok éppen a nehéz élethelyzetekben tudjanak önálló döntésük nyomán nemet mondani, és képesek legyenek felelősséget vállalni önmagukért és a cselekedeteikért. A szülői minta nagyon fontos. A szülőknek kritikus szemmel kell ellenőrizniük a saját viselkedésüket, meg kell vizsgálniuk például a munkához és a szabadidőhöz való viszonyulásukat. Nyíltan kell beszélni gyermekeinkkel a szenvedélybetegségekről és azok veszélyeiről, a gyermekeinknek tudniuk kell, hogyan alakulnak ki a szenvedélybetegségek és hogyan hatnak, melyek a veszélyeik.

Milyen a kóros játékszenvedély?

A hozzátartozók tudnák a legjobban leírni, mit is jelent egy játékmániással együtt élni, aki tudomást sem vesz róluk, hiszen számára a játékon kívül senki és semmi más nem számít. Ezek a betegek minden pénzüket a játékterembe hordják, a játékgépbe dugdossák. És minden pénzüket elveszítik. Ha egyszer mégis nyernek, akkor biztosan nem hagyják abba a játékot mindaddig, amíg ismét mindent el nem veszítenek. A játékos mindig nyerni akar, semmi más nem fontos neki. A tényleges nyeremény azonban sohasem elég nagy neki ahhoz, hogy ne tudna egy még nagyobb nyereményről álmodozni. Ennek érdekében mindent egy lapra tesz fel, egy számra, egy figurára. Nincs jellemzőbb a játékmániásokra, mint a győzelemről való állandó álmodozás, miközben letagadják a valóságot, a folytonos vesztést.

A kóros játékszenvedély veszélyével akkor számolhatunk, ha valaki:

• egyszer elkezd játszani, és azután már nem képes abbahagyni
• egyre több időt és pénzt fordít játékra
• hisz a számmágiában: „Ez a szám biztosan nyerő lesz!” (Pl. a házszám vagy a születésnap dátuma.)
• pénzt kér kölcsön azért, hogy tovább játszhasson, mivel azt reméli, hogy a nyereményből vissza tudja fizetni
• már pénzt vett el a családjától, bár az eldugott helyen volt (a játékmániás, mint minden szenvedélybeteg, mindáron megtalálja a szerhez vezető utat)
• kilométereket tesz meg gyalog, mert eljátszotta az utolsó fillérjét is
• zsetonokban kezd el számolni.