Az éjszaka több vizeletet termelő, illetve a vizelet mennyiségét koncentrálni nem tudó gyermekeknél például indokolt lehet a hormonterápia. Olyanoknál, akiknél a hólyagkapacitással, hólyagfunkcióval van probléma, szintén gyógyszeres kezelést szoktak javasolni, bizonyos esetekben pedig hólyagtornát tanítanak meg. Ha nem találnak szervi okot, pszichológiai vizsgálatot kérhet a szakorvos.

A bepisilés nem értelmi probléma!

Nagyon sok esetben több ok vezet az ágybavizeléshez, amelyek önmagukban nem okoznának problémát, de összeadódva már kellemetlen tünetekkel járnak. Sokszor türelemre intik a szülőket, mert tudniuk kell, hogy a betegség nem értelmi probléma, hanem arról van szó, hogy a gyermek ebből a szempontból később érik.

Idősebb korban (8-12 évesen) a kivizsgálást érdemes kórházban elvégezni, kikapcsolva a gyermeket megszokott környezetéből. Itt több szakember együttes munkája segíti a probléma megszüntetését (gyermekgyógyász, nephrológus, urológus, pszichológus, pedagógus, gyógytornász).

Az a tapasztalat, hogy mióta a szülők interneten tudnak tájékozódni, megnőtt az enuresis szakrendelések forgalma. Ez egyrészt jó, mert látszik, hogy a szülők foglalkoznak a betegséggel, sajnos azonban ez csak egy bizonyos réteg esetében mondható el, főleg azokra vonatkozik, akik használják az internetet.

A „képzett” és a szégyellős szülő

A szülők egy része általában már úgy megy szakrendelésre, hogy végrehajtottak néhány, szakasszisztens által javasolt feladatot (folyadékforgalmi lapok, enuresis-napló stb.) Így a személyes találkozás, beszélgetés, illetve a vizsgálat után sokszor azonnal beállítható a sikeres terápia, 1-2 hét múlva pedig boldogan jeleznek vissza a pozitív eredményről.

Több esetben már csupán attól is megszűnik a probléma, ha megfogadják az asszisztensnő által elmondott életmódi tanácsokat. Vannak persze komplikáltabb esetek is, különösen akkor, ha az ágybavizelés nem szervi eredetű. Ilyenkor hosszú próbálkozás, kitartó, gyakran nehéz munka (például pszichoterápia) vezethet csak eredményre.

A páciensek legkevésbé azt fogadják el, ha az orvos pszichés okot feltételez. Ezt némely szülő titkon sejti ugyan, mégis nehezére esik bevallani. Sok családban vannak konfliktusok, így a bevizelés hátterében gyakran állhatnak lelki okok.

A szülők hozzáállása változó: van, aki szorongva vázolja a problémát, és gyakran szégyellik a bepisilést. Van olyan is, aki csak arra kíváncsi, nincs-e a gyermeknek szervi megbetegedése és megnyugszik, amint ezt kizárják, de akad olyan is, akit bosszant, hogy éjszaka nedves az ágy, és mérges a gyermekére. Az is előfordul, hogy sajnálják a gyereket, aki kénytelen kimaradni iskolai kirándulásokból, táborozásokból. A szégyenérzet tehát gyakran felelős abban, hogy a betegek általában már későn jutnak csak el szakrendelésre.

(Forrás: OSCAR Communication)